Oldalak

2008. augusztus 25., hétfő

Hová jutott vegaságunk az elmúlt 1 évben...?

A részletek előtt íme néhány aktuális fotó történetünk/ blogunk kis főhőséről...:-)




... vagy inkább 3 évben? Hiszen Babóca decemberben betölti a hármat.:-)
A blogot viszont 1 évvel ezelőtt kezdtem (Á. Baba 1,5 éves volt) , leginkább akkori lelki nyűglődéseim hatására (is). Ami főképp abból állt, hogy saját elbizonytalanodásaim hatására a védőnő, a gyerekorvos, majd gyakorlatilag az egész család próbált meggyőzni arról, hogy Babóca nyári fáradékonyságának, a duzzadt, karikás szemeknek az oka a vegás étkezés által okozott vashiányban keresendő  . Megkezdődött "frankó" kálváriánk az orvosi kivizsgálások, laborvizsgálatok, egyebek útján. A végén kiderült aztán, hogy minden vaklárma volt, és leginkább a nyári melegnek (vagy ki tudja minek...?) voltak betudhatóak a tünetek... Mindenesetre azt "sikerült" elérni azzal a történettel, hogy az addig a noha nem vega, de a vegás törekvéseimben támogató férjem is teljesen elbizonytalanodott és győzködni kezdett arról, netán mégis húst kellene adni a gyereknek. Sőt, az immáron közel 10 éve vega (illetve inkább vegán) anyám is bizonygatta, hogy egy gyereknek pedig bizony szüksége van a húsra az egészséges fejlődéshez! A gyerekorvosról, védőnőről nem is beszélve!

Eredetileg 6 hós koráig csak szoptattam Babócát, majd elkezdtem a hozzátáplálást és úgy döntöttem, 1 éves koráig húst semmiképp, majd orvosi javaslatra az allergia-megelőzés céljával tejterméket sem adok (na, utóbbi aztán végképp nem váltotta be sajnos a hozzá fűzött reményeket...!). 1 éves kora után viszont kerestem és kerestem az információkat, de a magyar "szakirodalomban" gyakorlatilag semmit nem találtam, hogyan is kell(ene) egy vegán kisgyereket táplálni. Tavaly még vegás gasztroblog sem nagyon volt (amikor én is "beálltam" közéjük, Govinda, Gourmandula  és Vegasztrománia  blogján kívül senkit nem találtam, ma pedig nagy örömömre már olyan szép sokan vagyunk akkorhoz képest!:-). Rengeteget tipródtam, agyaltam magamban és ezért is merészeltem elindítani a blogot, feltételezvén, hogy ezügyben valszeg nagyon nem vagyok egyedül (az azóta kapott visszajelzések aztán igazolták, hogy valóban sok kezdő vegás anyuka tipródik hozzám hasonlóan, leginkább a szükséges információk hiánya miatt is).

És hát meg is fogalmazhatom az elmúlt három év egyik legnagyobb számomra hozott tapasztalatát: azaz, ha én bizonytalan vagyok, ezt a bizonytalanságot teljesen átviszem a gyerekemre, majd a környezetemre is, és szépen elkezd rámdőlni minden... Jó-jó, tudom, ez baromira nem új gondolat, de én először éltem meg gyerekkel együtt.:-)
Merthogy ennek a személyes bizonytalanságnak az lett a szomorú következménye kis családunkra és Babócánkra vonatkoztatva, hogy irtó stresszes lett minden étkezés, és maga az evés ténye is... Én és a férjem ugyanis vérmesen aggódó szemmel figyeltük szegény gyerek minden étkezését, hogy eleget eszik-e, megeszi-e a kajáját, vannak-e tünetei, és igaza lesz-e, vagy sem a környezetünknek, akik a vegaság helytelen mibenlétéről győzködnek minket... És hát bizony mindez hosszabb távon az Á.-nál olyan szintű ezidáig is maradandó dacreakciót váltott ki a kajával szemben, hogy a legtöbbször már csak amikor asztalhoz ülni készülünk, kiabálni kezdi, hogy "nem-nem-neeem!", majd ha mindenféle elterelő művelet hatására lenyugszik némiképp, akkor kezd el esetleg enni...:-(

Valahogy így néz ki ilyenkor...:-))
Részemről úgy érzem, nagyon sokat léptem már előre az elengedés terén ezügyben, azaz ha nem eszik, akkor nem próbálkozom, és éhes marad, nem kínálok alternatívákat. Férj viszont asszem még még mindig nálam is sokkal többet stresszel a témán és beveti a sorozatos elterelős műveleteket. Nekem a legtöbbször már se energiám, se idegem hozzá (és most már úgy gondolom, így van jól, mármint hogy nem erőltetem), de azért még én is beleesek a korábbi noszogatás hibájába... Szóval, ezen a kajás dacreakción az egyik legnehezebb túllépnünk, úgy érzem... Mivel házon kívül, azaz vendégségben, illetve ha mi nem vagyunk ott, akkor nincsenek ilyen jellegű problémái, azt kell mondjam, egyértelműen nekünk szól a műsor... Tippem szerint, amikor majd oviba megy és közös étkezések lesznek, nagyon sokat fog javulni a dolog, ha addig nem történne meg mindez...
Mindenesetre kitűzött célom születendő kislányunkkal kapcsolatban, hogy amikor eljön majd az idő, igyekszem nagyon figyelni arra, hogy ezt a görcsölős erőlködést ne műveljem végig vele is, és sokkal lazábbra vegyem a dolgokat (az eddig megszerzett tapasztalatok, információk viszont talán segíteni is fognak már ebben sokat...)!
A másik nagy előrelépés önmagamban (bár ez is ugye nézőpont kérdése, kinek számít ez előrelépésnek), hogy míg egy éve baromira kiakadtam, ha vendégségben, étteremben Babóca húst evett, kialakítottam és elfogadtam magamban azt a koncepciót, hogy itthon már szinte egyáltalán nem főzök húst (kivétel pl. a vendégség), venni sem nagyon veszek (időnként Férj vesz magának némi felvágottat, kolbászt), viszont ha étteremben, vendégségben ő kéri, és szívesen eszi, nem roppanok össze, még ha feltétlenül nem is örülök neki... Amúgy ez általában nagyon változó, van, hogy 1-2 hétig nagyon kéri, majd utána hetekig elutasítja, visszaadja...
És hát mit eszik meg?
Na igen, sokkal egyszerűbb és rövidebb a megevett ételek listája, mint amiket nem eszik meg. Na, utóbbiak kitesznek egy igen tetemes listát...
Ami mindig jöhet, azok a tésztafélék, nudlik, gombócok töménytelen mennyiségben, de inkább szinte kizárólag a sós verziókban. Aztán megy a pizza is nagyon, meg a gabonák is elég jól bejönnek. És meglepő, de csípi a szóját, tofut, amiből igyekszem mindig nem génmanipuláltat, és csak max. heti 1x adni, meg a szejtán is jöhet szerencsés esetben.
A zöldségek közül a répa, krumpli, paradicsomos szószok, időnként a cukkini, a többi viszont szinte kizárólag pépesített, pürésített rejtett verzióban. Ha nem látja, milyen zöldség van benne, sokmindent megeszik, egyébként hozzá sem nyúl, vagy kapásból kiköpi, kiszemezi...:-(( Ami ugyancsak kizárólag pépes, leszűrt formában jöhet, az a hüvelyesek. Noha ezek nagyon fontosak lennének a fehérjék miatt, egészen kicsi kora óta nem hajlandó őket megenni, ahogy megérzi a héjukat...:-((
Nyers zöldséget gyakorlatilag SEMMIT!:-((, és ez sajnos mindig is így volt, amióta csak mást is eszik az anyatejen kívül... Még megkóstolni se hajlandó őket nagyon... (pedig mi esszük őket, tehát látja!) Talán ez is majd más gyerekek hatására fog változni? Legalább is remélem...!
Gyümölcsből sztrájkot folytat ugyancsak. Immáron közel 3 hónapja! Nyersen kizárólag a dinnye, körte, banán megy, ezen kívül kedvencek az aszalt gyümölcsök, azon túl a gyümölcs a reggeli kásákba keverve...
Az olajos magvak kizárólag darálva, a kajákba keverve.
Ja, és halat is kap. kb. 2-3 hetente egyszer.
Fő tapasztalatom még etéren, hogy igaz, amit Vera  fogalmazott meg egyszer egy beszélgetésünkben, hogy nem véletlenül élünk ezen az éghajlaton, ahol élünk, és esszük ezt az ízvilágot alapból (azaz lsd. magyar konyha gyerekkedvenc ételei), ugyanis ezért van az, hogy a gyerekek is általában az egyszerűbb, hazai étkeket kedvelik. És bármennyire is szeretnénk mi anyukák nagyokat kreatívkodni a konyhában, ha a csemeték ezt túlzottan nem értékelik, hanem ők csak vmi egyszerűt és " könnyen ehetőt" szeretnének enni (van erre azért nagyon büszke és irigylésreméltó ellenpélda is, mint Ízbolygó Babócával szinte egyidős Pöttye, aki már kétévesen nagy gourmand:- ). Így tehát azt a következtetést is le kellett vonnom, hogy bármennyire is izgalmas mindig újat és újat kipróbálni, nem ártana időnként tartósabban magyarosan vegásat és nagyon egyszerűeket főzni itthon. Na, hát ez az, amire annnnyira nehezen veszem rá magam...! Mindenesetre ezügyben nagy példakép a 4 csemetés Reni is !:-)
Hát, ennyi lenne talán elmúlt évi tapasztalataim legfőbb tárháza, amit még sok kisebb gondolattal is ki tudnék egészíteni, de nem húzom tovább kedves olvasóim idejét (egyelőre:-)! Viszont szívesen várom saját tapasztalataitokat az ügyben akár itt nyilvánosan is, vagy akár privátban!

7 megjegyzés:

  1. Kedves Siccike!

    Nagy-nagy érdeklődéssel és meghatottsággal olvastam a kétrészes beszámolódat arról, hogyan is telt az elmúlt évetek.

    Tanácsot adni, javaslatokat megfogalmazni sajnos nem tudok - pedig úgy szeretnék - azért mert hál'Istennek - le is kopogom gyorsan - nem küzdök hasonló egészségügyi problémákkal - a lakto-ovo vegaság mellett (tojást mondjuk meglehetősen szerény mértékben fogyasztok, s úgy "magában" nem is bírom megenni.)

    Azért írok mégis, mert megérintett a blogodból és soraidból áradó végtelen szeretet és törődés, amivel körülveszed Babócát! :-)
    Azt gondolom, mindent megteszel érte, amit csak lehetséges...
    S ennek meg kell hogy legyen az eredménye! S meglesz, biztos vagyok benne! ;-)

    És természetesen szeretnék nagyon boldog blogszülinapot kívánni!
    Anno egy évvel ezelőtt, azt hiszem, a Te blogod volt az első vegás blog, amivel megismerkedtem, s nagyon-nagyon szívesen olvasom azóta is!
    S mikor én indítottam blogot, Te voltál az első , aki "fölfedeztél" s kitettél oldalra, a vega linkek közé.
    A kedves és hasznos tanácsokról pedig már nem is szólok, amiket kezdő vgetáriánusként Tőled kaptam... ;-)

    De mielőtt teljesen belemerülnék a nosztalgiába, s tovább "lelkiznék", abba is hagyom a lehet, hogy már így is kissé túl hosszúra nyúlt kommentet. :-)

    Sok erőt és kitartást, mihamarabbi "jobbulást", stresszmentes és szép elkövetkező időszakot kívánok Neked és kis családodnak!

    Üdvözlettel,
    Adéle

    VálaszTörlés
  2. Szuper kissrác a Babócátok! Gratulálok! Palanka

    VálaszTörlés
  3. Szia Siccike!

    Tapasztalatom gyerek ügyben nincs, lévén egy cicánk van a párommal egyenlőre. Ő jól eszik - :-)

    Csak annyit fűznék az írásodhoz, hogy a gyerekorvos jobban tenné, ha tanulmányozná a vegetarianizmust és jó tanácsokkal látná el az olyan - nem annyira ritka - szülőket, akik közé te is tartozol.

    Az orvos helyében inkább a nemtörődöm szülőknek mondogatnám, hogy ne etessék azzal a rengeteg rossz minőségű tápanyagmentes géncsodával szeretett gyermekeiket.

    Sok sikert a fiacskádhoz!

    Orsi

    VálaszTörlés
  4. Szia Siccike!
    Zavarba hozol...én ugyanúgy végigmentem ezeken, meg megyek is.
    Első gyerek volt a legtesztesebb, pedig ő nem volt allergiás.
    Étvágya nem volt, nem hízott "kellő" mértékben.
    Én meg önhibáztató vagyok/voltam.
    A környezetemben-lakóhelyemen sok olyan ember is van, aki nem is hallott ilyen "hóbortokról", amiket művelünk és nem érti meg a lényegét.
    Többedik gyereknél annyiban könnyebb, hogy látja a nagyokat példaként. Kis korban a nyers zöldség nálunk sem volt népszerű, inkább 4 éves kor után eszik meg. A kicsik sajátos ízvilágot kedvelnek, elég sok indiai ételt ettem velük várandósan, és valahogy természetes nekik. Meg az is, hogy nálunk alapból a teljes kiőrlésű dominál, máshol rácsodálkoznak a fehér kenyérre.
    Ugyanakkor a genetika is számít: gyerekként nagyon vékony voltam és főleg édes ízeket kedveltem. Akkor miért számítsak vasgyúró masszív gyerekekre?
    Sokszor láttam szánakozó tekinteteket, hogy szegény gyerekek nem egy nagysúlyúak és még a bolond anyjuk megvonja tőlük a húst, amitől híznának. Ilyenkor mindig azt mondom, hogy a dagi gyerek sem valszeg attól dagi, mert annyira tápláló ételeket kap, hanem pl. az üres kalóriáktól, no meg egy erős testalkatú szülőpárosnak genetikailag is nagyobb az esélye, hogy nem egy pillesúlyú a gyereke.
    De kivételek mindig vannak és ezez csak hirtelen szembe jutottak.

    ÁBaba meg nem úgy néz ki a képeken mint egy kis éheztetett, beteges gyerkőc... inkább válogatós lehet, no meg ahogy írod élvezi hogy ennyire nagy figyelmet szenteltek az evésnek.

    VálaszTörlés
  5. Adéle!
    Teljesen zavarba hoztál...!:-) Nagyon kedveseket írtál nekem! Valójában én örök elégedetlenségben szenvedek saját anyaságommal kapcsolatban, és szinte állandó a bűntudatom, hogy az anyai szerep sok területén sokkal többet adhatnék Babócának, mint amennyit adok...

    Palanka!
    Köszi!:-)
    Ma voltuk a Torbenkovánál, teljesen pozitív volt! Tényleg nagyon magabiztos! Ismét tudtunk meg új dolgokat a kórtörténetünkkel kapcsolatban... Majd írok róla ide a blogra is!

    Sajtkukac!
    Cica = :-))))))))
    Hát igen, a háziorvosunk pl. egy hányás-hasmenéses 2 után számon kérte rajtam tavaly, hogy hogy' lehet, hogy 1,5 évesen a gyerekem még nem evett Danoninot, és miért nem azt adok neki a felépüléshez...???!!!

    VálaszTörlés
  6. Reni!
    Na, ez az önhibáztatás abszolút ismerős, én is állandóan ezt művelem! Ehhez társul még egy jó aag stresszfüggőség is, ahogy egy kineziológus mondta nekem egyszer...:-)
    Igen, ezt már más vegás anyukák is mondták, hogy a nyers zöldség inkább csak 4-5 éves kortól kezdett menni, de hát mivel láttam/ látok ellenpéldákat is, ezért "persze" azokhoz is viszonyítottam...:-)
    Hát igen, a válogatás bőven megvan, de a súlyával valójában tényleg nem volt sztem igazán gond, csak én a nagyon bizonytalan időszakaimban azt is baromira figyeltem...

    VálaszTörlés
  7. Igen, ezen kellene kicsit változtatnia nekem is, mármint az örökös öngyötrődésen. Nálunk meg a súlyprobléma volt az egyik dolog, amivel az őrületbe kergettek, főleg az első gyereknél (megsúgom, hogy születése után még az éjszakai szoptatásokat is mértük: szopás előtt és után is. A "kevés" tejem viszont az ikreknek érdekes módon elég volt, 6 hónapos korig csak szoptak).

    VálaszTörlés