Oldalak

2008. augusztus 28., csütörtök

Kukoricakrémleves quinoaval (vegán)

Fotó: www.lucullian.blogspot.com
Így a terhességem 36. hetébe lépve már egyre jobban nehezemre esik a főzés... Gyakorlatilag szinte alig főzök, hanem jobb esetben csak összecsapok valamit, de inkább kvázi csak hideget, vagy félkészet eszünk... (hmhmhmh, na ja, az egészséges étkezéstől ez igencsak messze van jelenleg...:-((
Na, szóval, ez a leves nagyon finom lett! Szerintem...! Merthogy Babóca noha néhány hónapja nagyon szerette a kukoricát, mostanság nem igazán komálja (azt sem...), amikor pedig megérezte a krémlevesben a quinoa (ejtsd: kinva) darabkáit, akkor már azért sem kellett...!:-((
Az alaprecept a számomra nagy kedvenc olasz-svéd blogtárstól, Ilvától http://lucullian.blogspot.com/search?q=minestra+mais származik. Nagyon egyszerűen elkészíthető!
AZ étek különleges tápanyagértéke pedig jelentős fehérjeforrásaiban rejlik, miszerint a quinoa az egyik legteljesebb értékű fehérjepótló gabona! És hogy miért is olyan fontos a fehérjepótlás a vega gyerekeknél, és hogyan műveljük azt, arról ebben a bejegyzésemben olvashattok többet: http://vegagyerek.blogspot.com/2007/08/gyerekvegetrinus-kisokos-fehrjk.html

Kukoricakrémleves quinoaval
9 hós (betöltött 9 hós!) kortól adhatjuk!
Hozzávalók (4 főre):
4-5 cső kukorica
500 ml zöldségalaplé
500 ml zabtej/ vagy rizstej
75 ml quinoa
2-3 ek. olívaolaj


Egy kés segítségével lehántjuk a csövekről a kukoricamagokat, majd beletesszük a felforrósított olívaolajba és kb. 5 percig pirítjuk. Hozzáöntjük a zöldséglevest és a zabtejet, felforraljuk, és kb. 20-25 percig főzzük. Közben a quinoat nagyon alaposan folyó víz alatt megmossuk, majd feltesszük főni min. kétszeres mennyiségű vízben, és kb. 15 perc alatt puhára főzzük, utána leszűrjük és félretesszük. Amikor a leves elkészült, botmixerrel pürésítjük, leszűrjük a finnyásabbak kedvéért és belekeverjük a quinoat.

2008. augusztus 25., hétfő

Hová jutott vegaságunk az elmúlt 1 évben...?

A részletek előtt íme néhány aktuális fotó történetünk/ blogunk kis főhőséről...:-)




... vagy inkább 3 évben? Hiszen Babóca decemberben betölti a hármat.:-)
A blogot viszont 1 évvel ezelőtt kezdtem (Á. Baba 1,5 éves volt) , leginkább akkori lelki nyűglődéseim hatására (is). Ami főképp abból állt, hogy saját elbizonytalanodásaim hatására a védőnő, a gyerekorvos, majd gyakorlatilag az egész család próbált meggyőzni arról, hogy Babóca nyári fáradékonyságának, a duzzadt, karikás szemeknek az oka a vegás étkezés által okozott vashiányban keresendő  . Megkezdődött "frankó" kálváriánk az orvosi kivizsgálások, laborvizsgálatok, egyebek útján. A végén kiderült aztán, hogy minden vaklárma volt, és leginkább a nyári melegnek (vagy ki tudja minek...?) voltak betudhatóak a tünetek... Mindenesetre azt "sikerült" elérni azzal a történettel, hogy az addig a noha nem vega, de a vegás törekvéseimben támogató férjem is teljesen elbizonytalanodott és győzködni kezdett arról, netán mégis húst kellene adni a gyereknek. Sőt, az immáron közel 10 éve vega (illetve inkább vegán) anyám is bizonygatta, hogy egy gyereknek pedig bizony szüksége van a húsra az egészséges fejlődéshez! A gyerekorvosról, védőnőről nem is beszélve!

Eredetileg 6 hós koráig csak szoptattam Babócát, majd elkezdtem a hozzátáplálást és úgy döntöttem, 1 éves koráig húst semmiképp, majd orvosi javaslatra az allergia-megelőzés céljával tejterméket sem adok (na, utóbbi aztán végképp nem váltotta be sajnos a hozzá fűzött reményeket...!). 1 éves kora után viszont kerestem és kerestem az információkat, de a magyar "szakirodalomban" gyakorlatilag semmit nem találtam, hogyan is kell(ene) egy vegán kisgyereket táplálni. Tavaly még vegás gasztroblog sem nagyon volt (amikor én is "beálltam" közéjük, Govinda, Gourmandula  és Vegasztrománia  blogján kívül senkit nem találtam, ma pedig nagy örömömre már olyan szép sokan vagyunk akkorhoz képest!:-). Rengeteget tipródtam, agyaltam magamban és ezért is merészeltem elindítani a blogot, feltételezvén, hogy ezügyben valszeg nagyon nem vagyok egyedül (az azóta kapott visszajelzések aztán igazolták, hogy valóban sok kezdő vegás anyuka tipródik hozzám hasonlóan, leginkább a szükséges információk hiánya miatt is).

És hát meg is fogalmazhatom az elmúlt három év egyik legnagyobb számomra hozott tapasztalatát: azaz, ha én bizonytalan vagyok, ezt a bizonytalanságot teljesen átviszem a gyerekemre, majd a környezetemre is, és szépen elkezd rámdőlni minden... Jó-jó, tudom, ez baromira nem új gondolat, de én először éltem meg gyerekkel együtt.:-)
Merthogy ennek a személyes bizonytalanságnak az lett a szomorú következménye kis családunkra és Babócánkra vonatkoztatva, hogy irtó stresszes lett minden étkezés, és maga az evés ténye is... Én és a férjem ugyanis vérmesen aggódó szemmel figyeltük szegény gyerek minden étkezését, hogy eleget eszik-e, megeszi-e a kajáját, vannak-e tünetei, és igaza lesz-e, vagy sem a környezetünknek, akik a vegaság helytelen mibenlétéről győzködnek minket... És hát bizony mindez hosszabb távon az Á.-nál olyan szintű ezidáig is maradandó dacreakciót váltott ki a kajával szemben, hogy a legtöbbször már csak amikor asztalhoz ülni készülünk, kiabálni kezdi, hogy "nem-nem-neeem!", majd ha mindenféle elterelő művelet hatására lenyugszik némiképp, akkor kezd el esetleg enni...:-(

Valahogy így néz ki ilyenkor...:-))
Részemről úgy érzem, nagyon sokat léptem már előre az elengedés terén ezügyben, azaz ha nem eszik, akkor nem próbálkozom, és éhes marad, nem kínálok alternatívákat. Férj viszont asszem még még mindig nálam is sokkal többet stresszel a témán és beveti a sorozatos elterelős műveleteket. Nekem a legtöbbször már se energiám, se idegem hozzá (és most már úgy gondolom, így van jól, mármint hogy nem erőltetem), de azért még én is beleesek a korábbi noszogatás hibájába... Szóval, ezen a kajás dacreakción az egyik legnehezebb túllépnünk, úgy érzem... Mivel házon kívül, azaz vendégségben, illetve ha mi nem vagyunk ott, akkor nincsenek ilyen jellegű problémái, azt kell mondjam, egyértelműen nekünk szól a műsor... Tippem szerint, amikor majd oviba megy és közös étkezések lesznek, nagyon sokat fog javulni a dolog, ha addig nem történne meg mindez...
Mindenesetre kitűzött célom születendő kislányunkkal kapcsolatban, hogy amikor eljön majd az idő, igyekszem nagyon figyelni arra, hogy ezt a görcsölős erőlködést ne műveljem végig vele is, és sokkal lazábbra vegyem a dolgokat (az eddig megszerzett tapasztalatok, információk viszont talán segíteni is fognak már ebben sokat...)!
A másik nagy előrelépés önmagamban (bár ez is ugye nézőpont kérdése, kinek számít ez előrelépésnek), hogy míg egy éve baromira kiakadtam, ha vendégségben, étteremben Babóca húst evett, kialakítottam és elfogadtam magamban azt a koncepciót, hogy itthon már szinte egyáltalán nem főzök húst (kivétel pl. a vendégség), venni sem nagyon veszek (időnként Férj vesz magának némi felvágottat, kolbászt), viszont ha étteremben, vendégségben ő kéri, és szívesen eszi, nem roppanok össze, még ha feltétlenül nem is örülök neki... Amúgy ez általában nagyon változó, van, hogy 1-2 hétig nagyon kéri, majd utána hetekig elutasítja, visszaadja...
És hát mit eszik meg?
Na igen, sokkal egyszerűbb és rövidebb a megevett ételek listája, mint amiket nem eszik meg. Na, utóbbiak kitesznek egy igen tetemes listát...
Ami mindig jöhet, azok a tésztafélék, nudlik, gombócok töménytelen mennyiségben, de inkább szinte kizárólag a sós verziókban. Aztán megy a pizza is nagyon, meg a gabonák is elég jól bejönnek. És meglepő, de csípi a szóját, tofut, amiből igyekszem mindig nem génmanipuláltat, és csak max. heti 1x adni, meg a szejtán is jöhet szerencsés esetben.
A zöldségek közül a répa, krumpli, paradicsomos szószok, időnként a cukkini, a többi viszont szinte kizárólag pépesített, pürésített rejtett verzióban. Ha nem látja, milyen zöldség van benne, sokmindent megeszik, egyébként hozzá sem nyúl, vagy kapásból kiköpi, kiszemezi...:-(( Ami ugyancsak kizárólag pépes, leszűrt formában jöhet, az a hüvelyesek. Noha ezek nagyon fontosak lennének a fehérjék miatt, egészen kicsi kora óta nem hajlandó őket megenni, ahogy megérzi a héjukat...:-((
Nyers zöldséget gyakorlatilag SEMMIT!:-((, és ez sajnos mindig is így volt, amióta csak mást is eszik az anyatejen kívül... Még megkóstolni se hajlandó őket nagyon... (pedig mi esszük őket, tehát látja!) Talán ez is majd más gyerekek hatására fog változni? Legalább is remélem...!
Gyümölcsből sztrájkot folytat ugyancsak. Immáron közel 3 hónapja! Nyersen kizárólag a dinnye, körte, banán megy, ezen kívül kedvencek az aszalt gyümölcsök, azon túl a gyümölcs a reggeli kásákba keverve...
Az olajos magvak kizárólag darálva, a kajákba keverve.
Ja, és halat is kap. kb. 2-3 hetente egyszer.
Fő tapasztalatom még etéren, hogy igaz, amit Vera  fogalmazott meg egyszer egy beszélgetésünkben, hogy nem véletlenül élünk ezen az éghajlaton, ahol élünk, és esszük ezt az ízvilágot alapból (azaz lsd. magyar konyha gyerekkedvenc ételei), ugyanis ezért van az, hogy a gyerekek is általában az egyszerűbb, hazai étkeket kedvelik. És bármennyire is szeretnénk mi anyukák nagyokat kreatívkodni a konyhában, ha a csemeték ezt túlzottan nem értékelik, hanem ők csak vmi egyszerűt és " könnyen ehetőt" szeretnének enni (van erre azért nagyon büszke és irigylésreméltó ellenpélda is, mint Ízbolygó Babócával szinte egyidős Pöttye, aki már kétévesen nagy gourmand:- ). Így tehát azt a következtetést is le kellett vonnom, hogy bármennyire is izgalmas mindig újat és újat kipróbálni, nem ártana időnként tartósabban magyarosan vegásat és nagyon egyszerűeket főzni itthon. Na, hát ez az, amire annnnyira nehezen veszem rá magam...! Mindenesetre ezügyben nagy példakép a 4 csemetés Reni is !:-)
Hát, ennyi lenne talán elmúlt évi tapasztalataim legfőbb tárháza, amit még sok kisebb gondolattal is ki tudnék egészíteni, de nem húzom tovább kedves olvasóim idejét (egyelőre:-)! Viszont szívesen várom saját tapasztalataitokat az ügyben akár itt nyilvánosan is, vagy akár privátban!

2008. augusztus 21., csütörtök

Hová jutottunk az elmúlt egy évben...?

... vegaságban és allergia-"gyógyításban"... Merthogy augusztus elején a mi blogunk is betöltötte 1 éves szülinapját, és hát sok tanulsággal szolgált számomra/számunkra ez az időszak. Rengeteg gondolat kavarog manapság a fejemben, amiket megpróbálok formába önteni, hátha könnyítek némiképp a saját lelkivilágomon...
Kezdjük talán a jelennel, hol is tartunk most?
Lassan fél éve, hogy elkezdődött Babócánk allergiás kanossza-járása (bár így ahogy jobban visszagondolok az elmúlt 3 évre, a rendszeresen márciusban jelentkező légúti betegségek-problémák már valószínűleg összefüggésben lehettek az akkortájt kezdődő pollenidőszakkal, formálódó allergiával...), amikor is többféle próbálkozás után kikötöttünk májusban dr. Hovanyovszky Sarolta homeopátiás, allergológus gyerekorvosnál. Nagyon ígéretesnek tűnt az első alkalmak során, hiszen az időt, türelmet valóban nem sajnálta ránk szánni, a megfelelő alkati gyógyszer megtalálásában. Próbálkoztunk. Először eggyel, majd a másodikkal, majd a harmadikkal. Utóbbinál meg is állapodtunk hosszabb távra, és a gyógyszer szedését az ő javaslatára párosítottuk nagyon szigorú tejmentes étrenddel is 3 hónap erejéig, hogy a pollenallergia és tejallergia tüneteit a lehető legkisebbre csökkentsük. 2 hónap viszonylag jól el is telt így - a tüneteket illetően -, de éreztük, nem ez a gyógyszer lesz a végleges megoldás. Az állandó orr- és szemviszketés egész jól elmúlt, de időnként csak vissza-visszatért, az ekcémás foltok szintúgy. Aztán a 2 hónap elteltével ismét egyre jobban erősödtek a tünetek, már napi szintre fokozódott a Babóca rossz közérzetéből fakadó állandó feszültsége, idegessége, kezelhetetlensége, ismét nem tudott aludni, pörgött egész nap az allergia miatt teljesen felajzott szervezet reakciójaként.
A szigorú tejmentes diétát egyébként nagyon rosszul viseltük mind a hárman a családban...! A joghurt-kefir-tehéntej hármasról való lemondás nem igazán okozott gondot egyikőnknek sem, viszont a SAJT...!!! Meg nekem a túró...! Ajjjaj! Babócát nagyon megviselte lelkileg, hogy nem ehetett sajtot, és mindennapi szinten többször kellett lejátszanunk azon meccseket, miszerint "a doktornéni azt mondta nem ehetsz sajtot, hogy meggyógyuljon a nózid...", és mire ő: "akkor majd ha mondja, akkor ehetek?" Meg úton-útfélen mindenkinek azt mesélte akivel szóba elegyedett, hogy majd "ha a doktojnéni mondja, akkor majd ehetek sajtot, meg tújójudit, meg sajtos pogácsát"... A végén már oda jutott Szegénykém, hogy állandóan azt emlegette, ő sajttortát kér majd a szülinapjára, ha már ehet...:-( Mi Férjjel meg oda, hogy pl. Sparos nagy bevásárlásokkor az áruházon belüli külön útjainkról összetalálkozva kölcsönösen konstatáltuk, hogy mindketten kb. négyszer mentünk vissza a sajtpulthoz legalább egy kis szagmintát venni...:-) Na ja, ez így viccesen hangzik, de higgyétek el, egyáltalán nem volt az! Tehát összességében arra is jó volt ez a tejmentes 3 hónap, hogy én konstatáltam magamban, a sajtról, túróról nem szeretnék egyelőre hosszú távon lemondani, így maradnék inkább a lakto, azaz tejfogyasztó vegaság vonalán, ha lehet... Bár sajna valszeg egyelőre mégsem lehet...:-((
Most 2 hete visszatértünk a doktornőhöz, átbeszéltük az eltelt 3 hónapot, és arra jutottunk, hogy a látszat szerint sajna a szigorú tejmentes diéta nem hozta meg azt az eredményt, amit vártunk volna, ezért ha korlátozott mértékben is, de némiképp visszatérhetünk a sajt és túró fogyasztásához, azaz hetente pl. lehet Babócának kb. 2-3 szele sajtot, 1 túrórudit ennie. Mindenesetre semmiképp se nagy mennyiséget, tehéntejet nem (mondjuk azt amúgy sem adnék neki!), tejtermékes nap után 1-2 nap szünet, és egy napon belül csak egyfélét, tehát sajtot és túrót ne ugyanazon a napon!
Hát, azt a boldogságot le se tudom írni, ahogy kijöttünk a rendelőből!:-) Babóca el se akarta hinni, és napokig azt kérdezgette folytonosa, hogy "és akkoj azt mondta a doktojnéni, hogy ehetek sajtot, meg tújójudit, meg sajtos pogácsát? És akkor anya tényleg ehetek? És tényleg azt mondta?" Komolyan mondom, majdnem elbőgtem magamat, ahogy láttam, micsoda boldogsággal falja 3 hónap után az első falatokat! Na, magunkról nem is szólva, ahogy rávetődtünk a sajtokra Férjjel!:-) Az élet apró örömei, melyek mennyire nem is apróak tudnak lenni valójában...!
Ja, az még egy "kisebb" intermezzo volt a doktornőnél tett vizit során, hogy észrevette, ismét hólyagok vannak Babóca nyelvén, azaz visszatért az AFTA!!! Valamit sejtettem már napok óta én is, mert a Gyermek állandóan a szájában nyúlkált, de nem engedett belenézni, így csak tapogatóztam... Na, totál beparáztunk Férjjel, hogy Úristen, neeeee!!!!, ugye nem kell megint végigjárnia szerencsétlen gyereknek a tavaszi kálváriát http://vegagyerek.blogspot.com/2008/04/huhhh.html !!!!
Hát, ez alkalommal viszonylag könnyen megúsztuk, mert túlzottan nem is panaszkodott, és a fokozott feszültségén kívül mást nem igazán érzékeltünk... A doktornő adott rá szert, és 2 nap múlva el is tűnt az összes hólyag. Az viszont szembetűnő volt, hogy most másodszorra is az afta egy 39 fokos lázas hörghurut után jelentkezett... A doktornő szerint az allergia által továbbra is igen csak takarékon működő immunrendszer reakciója...
Szóval, 3 hete a doktornő tanácsára átváltottunk az immáron 4.! alkati homeós gyógyszerre. Hetente telefonos konzultáció, sajna nem sok javulás, sőt valójában egyre jelentősebb rosszabbodás.
És hát idekívánkozik egy gondolatom a Hovanyovszky doktornőről, ami igen csak nyomja a bögyömet az elmúlt hónapok tapasztalatai után... Elmondhatom, hogy eddig akárhányszor telefonon konzultáltunk, általában két reakciója volt arra, ha a gyerek nemjavulásáról panaszkodtam:
1. ha a gyerek nem javult, akkor anyuka kevés gyógyszert adott be neki
2. ha a gyerek rosszabbodott, akkor anyuka teljesen biztosan túladagolta!
Merthogy nála az alap instrukció az, hogy nincs pontos instrukció a gyógyszer adagolására, azaz tegyük azt rugalmasan, a gyerek reakcióját figyelve, ha kell kevesebbet, ha kell többet...! Na de könyörgöm, nem vagyok én orvos! Utána meg jön aztán MINDEN EGYES ALKALOMMAL ezzel, hogy én vagyok a hibás, mert nem gyógyul a gyerekem, mert én nem cselekedtem kellőképpen!!! De mindezt olyan szinten, hogy elmondok neki egy tünetcsoportot, megállapítja, hogy kevés volt a gyógyszer, hozzáfűzök még valamit, és egy mondattal később jól lecsesz, hogy na, akkor viszont tutira mégis túladagoltam!!! Meg aztán mindig hozzáteszi, hogy na, ezen a gyógyszeren kívül ő már nem tud mit mondani, nincs több ötlete.... ! És akkor nem tudja meggyógyítani a gyerekem?!! Mondja ezt egy homeopátiás orvos??? Most pl. már az 5. alkati szernél tartunk! Komolyan mondom, ilyen szintű bizonytalansággal, amit ő sugároz, még sosem találkoztam orvos esetében...! Nagyon rühellem már felhívni konzultációra, hogy az újabb lecseszéseit hallgassam, de igazából van bennem egy 'csakazértis', hogy otthagytunk már nála közel 50.000 Ft-ot!, és dolgozzon már meg érte! Meg most megint egy újabb dokit keresni és elölről kezdeni az egész történetet?!!! És hát nem utolsó sorban 4-5 héten belül szülök is valószínűleg, így a mozgási lehetőségeim is egyre szűkülnek...
Pedig valószínűleg mégis muszáj lesz keresnem valaki mást, mert ez így már nagyon nem pálya...!
Most pl. az a legújabb, hogy Babócának néhány hete nagyon viszket és csíp a feneke. Kezdetben betudtuk annak, hogy szobatisztaság, lekerült a pelus, egyebek, de aztán a Hovanyovszky szerint teljesen el van savasodva az egész gyerek szervezete, ezért jön ki az ekcéma is rajta... Megkérdezte, nem eszik-e túl sok gyümölcsöt, na hát azt aztán nem, sőt, gyakorlatilag 3 hónapja gyümölcssztrájk! Gyümölcslé? Na ja, azt sajna igen, almalé higítva több deci is naponta, amit én is baromira nem helyeslek, és jóval többet iszik belőle, mint amit jónak tartok, de a vizet egész pici kora óta nem hajlandó megenni, így vagy ezt issza, vagy semmit...
Na, Hovanyovszky válasza, hogy "hát akkor ezért nem tudom én meggyógyítani a gyereket, mert hiába próbálkozom én 4. hónapja, ha anyuka almalével tömi a gyereket...!!!!" És akkor csendesen jegyzem csak meg, hogy eddig erről egyáltalán nem esett szó....!!!
Na, visszatérve a jelenbe, most kb. 3 hete eszegetünk tejterméket, és Babóca "persze" továbbra sem lett jobban, viszket, kaparózik, dagadt a szeme, vérzik, dugul az orra, nem tud rendesen aludni és baromira feszült! Néhány napja pedig tele lett feltehetőleg tejallergiás pöttyökkel az egész mellkasa, ami szintúgy igencsak viszket neki.
Nekem is baromira felrősödött az allergia a 3 hónap tejkihagyás után, dugul, fáj az orrom, lassan nem érzem a szagokat, és az az irgalmatlan, közel 7 éve tartó állandó garatcsorgás is borzasztóan felerősödött...
Úgyhogy ma még felhívom a Hovanyovszkyt, végighallgatom feltehetően újabb lecseszős monológját, majd Férjjel úgy döntöttünk, mégis megpróbálkozunk újból bejutni a dr. Nagyezsda Torbenkovához www.torbenkova.lapunk.hu , akiről olyan szerencsétlenül lemaradtunk májusban http://vegagyerek.blogspot.com/2008/06/jabb-homes-dokinl-voltunk.html .
És most akkor megszakítom kicsit a közvetítést (hajnali 3h fent vagyok...), és a következő részben folytatnám majd azzal, mir jutottunk, illetve talán inkább nem jutottunk? a vega étkezés terén az elmúlt egy évben...:-)
Folyt.köv.

2008. augusztus 18., hétfő

Tojásmentes bundás kenyér (vegán)

Először Veránál olvastam a tojás nélkül is készíthető bundás kenyér http://veravegakonyhaja.blogspot.com/search?q=bund%C3%A1s+keny%C3%A9r lehetőségéről. Bevallom, még nem is olyan régen, én is tojással készítettem a bundás kenyeret, ami a Babóca által fogyasztott kevés számú kedvenc étek közé volt sorolható... A nyár és a nagy meleg beköszöntével viszont egyre kevésbé vitt rá a lélek, hogy pl. a környékünkön fellelhető 3-as jelzésű ketreces tojásokból vásároljak, másrészt a tojás íze is egyre jobban taszít magában... (süteményekben, tésztákban még elmegy nekem, viszont a rántotta, tojásétkek, felfújtak, habos sütik már nem igazán nyerők...)
Így aztán én is kipróbáltam ezt a Napfényes receptet, ami tényleg nem is rossz, csak el kell találni egyrészt a kenyér minőségét (túl tömény teljes kiőrlésű kenyeret tovább kell "áztatni" a tésztában), illetve a fűszerek arányait, ami nálam még mindig problematikus sajna, ha nincsenek megadva pontos mennyiségek...:-( A tapasztalat szerint mindenesetre érdemes karakteresen fűszerezni itt, és kivételesen a több só sem árt talán neki...
A Gyermek mindenesetre szívesen ette, és teljesen autentikus "bundás kenyéj" címmel illette...:-)
Bundás kenyér tojás nélkül
1 éves kortól
Hozzávalók:
élesztő és só nélküli kenyér
(nem szív magába folyadékot)
sárgaborsó-, vagy csicseriborsóliszt
őrölt mustármag, Cayenne-bors, kurkuma, vegamix, római kömény, vagy tetszés szerinti fűszerek
finomított olaj a sütéshez
A liszthez annyi vizet adunk, hogy sűrű palacsintatésztát kapjunk, majd beletesszük a fűszereket. A kenyérszeleteket ebben megforgatjuk, majd olajban kisütjük.
Forrás: Napfényes receptek 1.

2008. augusztus 17., vasárnap

Szedres-kókuszos zabkása amaránttal (vegán)


Az elmúlt egy évben igen sok zabkását, meg mindenféle más kását ettünk reggeli gyanánt... Be kell ismernem, hiába kezdtem váltogatni a kásás reggeliket palacsintás, meg kenyeres, meg sütis reggelikkel, valahogy mostanra beleuntunk a kásákba, velem az élen.:-) Pedig ismerek több olyan vegást is, akik hosszú évek óta minden reggel zabkását esznek - van aki immáron közel 20!!! éve - és nem unják. Valami újabb megoldás után kellett nézni... Kutakodásaim során egyre több helyen találkoztam olyan megoldással, hogy a kásában többféle gabona kerül vegyítésre, időnként akár 3-4 féle is. Ez volt az egyik bevezetett "újításom". A másik, hogy anyám példáját követve, a gabona mennyiségéhez képest igen sok folyadékkal készíteni a kását, így az eddigi szárazabb verziók helyett, egy szinte teljesen leveses, számunkra sokkal élvezetesebb végeredmény születik.

Ebben a mostani verzióban a zabkását amaránttal kevertem, amiről már többször írtam, de talán nem lehet elégszer:-), hogy nagyon fontos fehérjeforrás a vegások számára, hiszen a hússal szinte egyenértékű fehérjének számít, mindenesetre a tehéntejnél pl. sokkal jobban felszívódik és hasznosul a szervezetben, mint fehérje! A reggeli kásákba mindig teszek valamilyen gyümölcsöt, mert Babóca az elmúlt 3 hónapban szinte teljes gyümölcs-sztrájkba kezdett, és a körtén, dinnyén, szedren, és aszalt gyümölcsökön kívül gyakorlatilag semmit nem hajlandó megenni!!!:-(( A gyümölcsöket korábban nyersen adtam hozzá a végén, most elkezdtem inkább belefőzni, mert így nem olyan savanykásak, és könnyebben megeszi. Mindig kerül a kásába mazsola egyrészt a vastartalma miatt, másrészt amiatt, hogy Babóca imádja.:-) És ugyancsak mindig teszek bele adagonként egy kiskanál őrölt szezám magot (kalcium!) és egy kiskanál őrölt lenmagot (Omega 3 zsírsav!), Lugosi Dóra http://lugosidora.hu/ tippje alapján.

Ez a szeder + kókusz valami isteni párosítás lett, és noha nem sűrűn szoktam ismételni, most mégis 3 nap egymás után ezt ettük reggelire!:-)
További amarántos kásáim:
Banánhabos - kókuszos amarántkása
Amarántos köleskása
Szedres-kókuszos zabkása amaránttal
1,5 éves kortól a szeder esetleges allergizáló hatása miatt.
Az amaránt betöltött 9 hós kortól adható!
Hozzávalók (2 főre):
5-6 ek. apró szemű zabpehely
4 ek. puffasztott amaránt
növényi tej (nálam most 'Alpro' natúr szója, vagy vaníliás szójatej, vagy rizstej)
szénsavmentes ásványvíz
1 nagy marék szeder
kókuszreszelék
agave szirup (vagy méz, de én az utóbbi időben jobban szeretem az agave szirupot, mert nem annyira édes)
őrölt szezámmag + őrölt lenmag keveréke
A zabpelyhet és az amarántot egy lábosba teszem, és felöntöm fele-fele arányban növényi tej + ásványvíz keverékével úgy, hogy legalább kétszeres legyen a folyadék a gabonához képest. Aztán később főzés közben mindig annyi folyadékkal (tejjel-vízzel vegyesen) pótolom, hogy nagyon bőségesen beterítse a kását, és a legvégére se szívja be teljesen, hanem inkább maradjon folyékony. Felforralom a keveréket, majd takarékra kapcsolom, és beleszórom előbb a mazsolát, illetve nem sokkal a főzés vége előtt a szedret/ gyümölcsöt. Amikor elkészült tálkákba töltöm, megszórom ízlés szerint kókuszreszelékkel, ízesítem egy kis agave sziruppal, és a belekeverek tálkánként 1 kiskanál őrölt szezámmagot és 1 kiskanál őrölt lenmagot.

2008. augusztus 14., csütörtök

Édes cukkinisüti (vegán)


Bevallom, immáron közel 1 éve kerülgetem ezt az édes cukkinisüti receptet, amit egy német vegás könyvemben találtam... Valahogy nem igazán tudtam elképzelni magamban a cukkini és az édes íz keverékét, és valójában még a recept szerzője is erről számolt be a könyvben... Idén viszont olyan méreteket öltött a mindenhonnan érkező cukkinirakományok mennyisége, hogy gondoltam belevágok.:-) És nagyon nem bántam meg! Extra finom lett a süti, bár igaz, a cukkiniízt igencsak keresni kellett benne.:-)) Még Férjnek is nagyon ízlett, pedig hát ő aztán végképp "szárazsüti-ellenes"!:-) A Gyermek hozta a formáját, ő inkább a fagyit vette kezelésbe, a sütit néhány harapás után megelégelte...:-(
Az eredeti recept tojását kihagytam, és legközelebb mondjuk biztos kevesebb mézet használnék, mert nekem/ nekünk így túl édes volt. (Az eltúlzott nádporcukrozás a tetején Babócánk műve:-)
A mellé kínált fagyi amúgy a korábbi tejmentes vaníliafagyi - receptünkhttp://vegagyerek.blogspot.com/2008/05/tejmentes-vanlia-fagylalt-fagyigp-nlkl.html alapján készült az új fagyigépben:-), azzal a különbséggel, hogy újabban már nem szójatejszínt, hanem zabtejszínt használok a fagyihoz, mert annak nincs az a számomra kellemetlen mellékíze, mint a szójának.


Édes cukkinisüti1 éves kortól mandulávalHozzávalók (2 db őzgerincformához!):1 csésze = 2,5 dl
1,5 ek. szójaliszt
1,5 ek. kukoricakeményítő (a tojás helyett)
1 csésze olaj
2 csésze juharszirup, vagy méz (na, ebből sztem elég a max. 1,5 csésze!)
2 csésze durvára reszelt cukkini
1 vaníliarúd
4 csésze teljes kiőrlésű búzaliszt
1 cs. foszfátmentes borkő sütőpor
1 tk őrölt fahéj
1 tk. só
1/2 csésze durvára aprított dió, vagy mandula (én ezt darálva tettem bele)
Összekeverjük az olajat a sziruppal, vagy mézzel, a cukkinivel, a vaníliával, a keményítővel és a szójaliszttel. Hozzáadjuk a lisztet sütőport, fahéjat és sót, majd jól elkeverjük. Végül beleforgatjuk a diót és a krémes masszát két kizsírozott őzgerincformában elosztjuk. 170-190 fokon kb. 1 órát sütjük.
Forrás: Irmela Erckenbrecht: Querbeet

2008. augusztus 13., szerda

Zöldbabos gombócleves (vegán)

Az ötlet Fűszeres Eszter 'libakolbászos gombócleveséből' http://fuszereslelek.blogspot.com/2008/07/gombocleves-libakolbsszal.html származik.:-) Az alapreceptet némiképp reformosítottam és felturbóztam zöldbabbal. A piros paprika mennyiségét is jelentősen csökkentettem, mert nekem az eredeti szerint túl magyaros lett volna. A végeredmény naggyon finom lett! És mivel a Gyermeknél általában minden bejön, ami gombócos, nála is elég jó sikert ért el. Na igen, "persze" a zöldbabokat egyenként kiköpködte...
Zöldbabos gombócleves
1 éves kortól
Hozzávalók (4 főre):
A leveshez:
1 nagy fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
só, bors
1 tk pirospaprika
1 kk kömény
2 babérlevél
2 dl szójajoghurt
2 ek teljes kiőrlésű búzaliszt
olaj
kb. 500 g zöldbab
2-3 szál sárgarépa
1 nagy csokor petrezselyem

A gombóchoz:
500 g krumpli
150 g teljes kiőrlésű búzaliszt
1 ek. kukoricakeményítő


Először a gombócokat készítjük elő, amihez héjában megfőzzük a krumplit, meghámozzuk, krumplinyomóval még melegen áttörjük. Kicsit hagyjuk kihűlni és elkeverjük a liszttel, keményítővel, sózzuk. Kicsi gombócokat formázunk belőle. A liszt mennyisége változhat a krumpli minőségétől függően.
Míg fő a krumpli az olajon megdinszteljük a hagymát, rászórjuk a paprikát, köményt, és az összezúzott fokhagymát. Hozzáadjuk a feldarabolt zöldbabot és felkarikázott répát és kicsit együtt pirítjuk. Felöntjük 1,5 liter vízzel, sózzuk-borsozzuk, beledobjuk a babérlevelet, és addig főzzük, amíg a bab és a répa szinte teljesen megpuhul. Mikor felforrt, beledobjuk az előre meggyúrt gombócokat. Miután minden gombóc feljött a leves tetejére, behabarjuk a szójajoghurttal elkevert liszttel. Beletesszük a felaprított petrezselyemzöldet. Még öt percig alacsony lángon főzzük.

2008. augusztus 5., kedd

Padlizsánkrémes hacsapuri cukkiniszósszal (vegán)

A héten a Biochef receptjei közül válogattam a főznivalókat. Első olvasatra azt gondoltam, ez a 'hacsapuri' tuti valami indiai étel, de aztán egy kissé utánakutatva a neten kiderült, egy grúz nemzeti étekről van szó. Eredetileg sajttal töltött kenyérféle, amit olyan gyakorisággal árulnak az utcán, mint pl. Münchenben a kolbászt, vagy Belgiumban a gofrit.
Chilii & Vanilia http://chiliesvanilia.blogspot.com/ blogján olvashattok róla egy hosszabb értekezést http://chiliesvanilia.blogspot.com/2006/08/konyhai-kudarc-hachapuri.html .
A Biochefes receptet kicsit módosítottam, mert a tölteléket kockázott padlizsánnal írta, én pedig inkább sütőben megsütve a padlizsánt olaj nélküli padlizsánkrémet csináltam belőle, hátha a Gyermek így jobban megeszi... A végeredmény egyébként szerintem kifejezetten finom lett, de rajtam kívül ezt sajnos senki nem gondolta így a családban...:-((( Férj szerint nem volt rossz, de lehetett volna ízesebb (tény, hogy sztem is, de ismételten Gyermek miatt alig merek beletenni pl. fokhagymát a kajákba, mert rögtön közli, hogy "csípős" és nem eszik belőle), a Gyermek pedig két falatot evett belőle, majd sérelmezvén, hogy ez nem édes süti, be is fejezte az ebédet......
Szóval, summa-summarum, sztem akkor is érdemes kipróbálni!:-)
Padlizsánkrémes hacsapuri cukkiniszósszal
1 éves kortól
Hozzávalók (4 főre a recept szerint, de nekem mindössze 4 db közepes méretű hacsapuri jött ki belőle, úgyhogy sztem ez inkább 2 főre szól...):
A tésztához
160 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt
1/2 mk. só
1 mk. szódabikarbóna
80 ml napraforgóolaj
80 ml szójajoghurt
A padlizsánkrémhez
2 nagyobb darab padlizsán
1-2 gerezd fokhagyma
rozmaring
A cukkiniszószhoz
kb. 500 g cukkini
olívaolaj
fokhagyma
2 ek. teljes kiőrlésű búzaliszt
szójajoghurt, zabtej a habaráshoz
A liszthez hozzáadjuk a szódabikarbónát, az olajat, sót, joghurtot és fomázható tésztává gyúrjuk, majd szobahőmérsékleten kb. 20 percig pihentetjük.
A töltelékhez a padlizsánokat sütőpapírral bélelt tepsire tesszük, villával jól megszúrkáljuk, és 200 fokra (légkeverés) előmelegített sütőben kb. 40-45 perc alatt megsütjük. Utána a belsejét kikaparva botmixerrel pürésítjük, sóval, fokhagymával, rozmaringgal ízesítjük.
A tésztából kis gombócokat formázuk, amiket nagy lepényekké nyújtunk, egyik felébe tesszük a tölteléket, a másik felét ráhajtjuk, s a széleit villával végignyomkodva lezárjuk. A tetejét olajjal megkenve, 180-200 fokos sütőben kb. 20-30 percig sütjük.
A cukkiniszószhoz a cukkinit kockákra vágjuk, kevés forró olajban megpirítjuk, sózzuk, fokhagymával fűszerezzük, kis vízzel felöntjük, majd a szójajoghurtos/zabtejes habarással sűrítjük és mártás sűrűségűre forraljuk. A felszeletelt hacsapurit a cukkinis mártással tálaljuk.