Oldalak

2011. április 30., szombat

Cukkinifelfújt tojás nélkül


Jó-jó, tisztában vagyok vele, hogy egyrészt még nagyon nincs cukkiniszezon, másrészt pedig a fotó alapján valószínűleg ez a felfújt nem is feltétlenül túl meggyőző felfújt-minőségét illetően, hiszen itt már éppen összeesett némiképp...:-) Amiért azonban mégis szeretném mindenképp közkinccsé tenni a receptet az az, hogy az ízével teljesen elégedettek voltunk, és nagyon jó ötletnek tartom a vegán felfújt ilyen formájú megvalósítását!
Egyik kedvenc olasz inspirálóm, Concita gyűjteményében bukkantam a receptre.
A sütőben még az enyémek is tartották magukat...:-):


Az eredeti recepten én annyit változtattam, hogy cukkinik helyett felfújtformákba öntöttem a tölteléket. Igen sok lett, úgyhogy a maradék tölteléket muffinformákban sütöttem meg, és uzsonnára felkockáztam. A Kicsi nagyon szívesen ette úgy is.:-)


Cukkinifelfújt tojásmentesen
Hozzávalók (2-3 főre):
3 gömbölyű cukkini (vagy 3 hosszúkás cukkini)
1/2 vöröshagyma, felaprítva
1 pohárnyi (kb. 250 ml) vegán besamel-mártás (nagyon sűrű)
3 csapott ek. csicseriborsóliszt
3 ek. burgonyakeményítő
2 ek. búzadara
2 tk. sütőpor
sáfrány
kurkuma
curry
koriander
olívaolaj
só, bors

A felaprított hagymát kevés olajon megpirítjuk, majd a kivájt cukkinihússal együtt kicsit pároljuk. Fűszerezzük sóval-borssal, kurkumával, sáfránnyal és curryvel. Addig pároljuk, amíg krémes lesz a töltelék. Utána pürésítjük a besamel mártással együtt. Hozzáadjuk a csicserilisztet, a keményítőt, a sütőport és egy csipet sót. A cukkinis krémmel megtöltjük a felfújtformákat.
200-220 fokra előmelegített sütőben sütjük, amíg megemelkedik a felfújt, majd utána 180 fokra csökkentjük a hőmérsékletet és tovább sütjük összességében legalább 35 percig. Közben ne nyissuk ki a sütőt, nehogy összeessen. A sütő lekapcsolása előtt győződjünk meg róla, hogy kellően átsült-e, mert különben túl folyékony és gumis állagú lesz belül.

TIPP: bármilyen zöldséggel készíthetjük a felfújtat. Az adott zöldséget ugyanúgy a besamellel és a fenti lisztkeverékkel kell vegyíteni.

2011. április 24., vasárnap

Húsvéti répatorta új köntösben

Az utóbbi időben a gyerekek egyre határozottabb elképzeléseket vetnek fel tortaigényeiket illetően.:-) Nem rég a Praktika Magazin áprilisi számában látták ennek a tortának a prototípusát (én korábban Kiskuktánál láttam egy hasonlót, és már akkor nagyon megtetszett!). Most határozottan ezt kérték Húsvétra.

A tavalyi répatorta-recept alapján most szögletes  formában sütöttem meg a tortát, majd erre került a jázminrizses krém. Idén volt éppen felverhető szójateszínhab itthon, azzal készítettem, és hát kicsit tartottam is tőle, hogy megint jelentkezik a megszokott szójás utóíz, Szerencsére másnapra megint az volt a tapasztalat, hogy ez a jellegzetes utóíz a citromlé és pihentetés hatására eltűnik, így senki nem vette észre, hogy szójás a krém.:-) A korábbi alaprecept 1,5-szeresét vettem a krémhez.

A díszítés: hát közel 2 órát elszöszöltem a gyurmázgatással, de kifejezetten jól esett!:-) (az már kevésbé, hogy hajnali 3-ra lettem ismét kész...:-)
Fehér marcipánt vettem alapul, és azt színeztem természetes ételfestékkel (a Sőreginél rendeltem, a piros összetevői pl. glicerin + céklakivonat).
A sárga színt úgy kaptam, hogy először őrölt kurkumát gyúrtam bele a fehér marcipánba, majd néhány csepp céklás ételfestéket adtam még hozzá.
Na jó, a zöldségeken bőven lehetne mit finomítani, de tekintve az én antikézügyességem, részemről már ez is nagy teljesítmény volt!:-) Szegény répák pl. kifejezetten bénácskára sikeredtek, de majd legközelebb!:-)
A nyuszi és malacka természetesen gyáriak, rájuk nem vállalkoztam.:-)
A gyerekek amúgy nagyon el voltak ragadtatva, de azért inkább mégis csak a csokinyuszikat választották desszertnek.:-)))

2011. április 23., szombat

Áruld el nekem, a kakasok hova tűntek?!

Fotó: dreamstime

Kedvenc blogjaimat olvasgatva a 'Totally weg!' c. német nyelvű blogon egy nagyon jó bejegyzést találtam ma arról, miért is lenne jobb, ha minél többen elkerülnék a tojásfogyasztást...!
A témáról már jó ideje készültem én is írni, de annyira jó a cikk, hogy gondoltam, inkább lefordítom Nektek.
Íme:

 "A tojást a nőstény házityúk tojja. Ez természeti alaptörvény. Éppen ezért nőstény az összes tojó. A parasztgazdaságok tele vannak szorgalmas, kotkodácsoló, tollas asszonyságokkal. Csodálatos idill. Ilyen sok női energia, mely tojással lát el minket...! Hm.. Várjunk csak, de hát a házityúkok között is kell, hogy legyen néhány hímnemű! Hogyan születhetnének különben új tojók? És mi történik tulajdonképpen a tojásból kikelő hím kiscsibékkel? Őket sosem látni ezekben az idillikus parasztudvarokban, néhány kakas kivételével. De hát hova tűntek a hím kiscsibék?

Sajnos, ez csak egyike a tojásipar sötét szakadékainak és az egyik ok, amiért én és még sokan mások a vegán életmódot választottuk.

Tény az, hogy a fiatalurakat, mivel nem tojnak tojást, nem igazán látják szívesen a tojásiparban. Amiatt azonban mégis csak szükség van rájuk, hogy részük van a tojások megtermékenyítésében, amikből aztán sok nőstény kiscsibe kelhet ki. A problémát az okozza, hogy kb. minden második tojásból kiskakas kel ki. És hát nincs semmilyen, ismétlem SEMMILYEN mód arra, hogy a keltetés előtt a "hasznos" állatokat (azaz a nőstényeket) különválasszák valahogy a "haszontalan" (azaz hím) állatoktól. Ebből fakadóan az állatok legalább fele számára rögtön a születés után megkezdődik a nagy halál... A puha, sárga kiscsibék alig jöttek világra, és máris kiválogatják őket... A nőstények továbbjutnak, hogy tojóként növekedjenek, a hím kiscsibék pedig... hát igen, őket elgázosítják, vagy bedobják őket a darálóba (élve!), ahol péppé zúzzák mind! Szemétnek minősülnek. Nem termelnek profitot, ezért minél hamarabb sikerül megszabadulni tőlük, annál jobb! Üdvözlünk mindenkit az idillikus parasztudvarban!

Néhányan közülünk bizonyára  a bio-tojásban reménykednek.. Korábban már leírtam a gondolataimat a bio állati eredetű termékekre vonatkozóan, de megint csak ismételni tudom: a bio gazdaság sem irgalmas gazdaság, hanem nagyüzem, mely nyereségérdekelt (különben a gazda nem gazda, hanem munkanélküli lenne). A bio tojások termelésénél is szükség van a kakasok "előállítására", és még a biogazdaságok gazdái sem tudják felvállalni az összes kakas megtartását - nem kifizetődő. Emiatt a bio tojások termelésénél is el kell pusztítani a hím kiscsibéket, mivel ők nem tojnak tojást - ugyanolyan undorító, és ugyanolyan valóságos. Hirtelen már a bio tojásnak is van némi poshadt mellékíze, nem gondoljátok?

A tojás-téma nem csak Húsvétkor probléma. Természetesen nagyon kevesen közülünk esznek minden nap tojást reggelire. A tojás azonban "rejtetten" sajnos sok kekszben, süteményben, majonézben és készételben is megtalálható. Ilyen esetekben is érvényes az, hogy mi felhasználók szinte sosem tudjuk meg, milyen tojás került bele a szupermarketben vásárolt kekszbe. Lehet Ausztriából származó mélyalmos, vagy akár Lengyelországból érkező ketreces tojás - ebben az esetben ugyanis most, ahogy régen is, nincs bejelentési kötelezettség arra vonatkozóan, hogyan és hol lett előállítva a felhasznált tojás. A ketreces baromfitartás szörnyűségeire talán most nem kell kitérnem, az elborzasztó képek bizonyára már mindenki fejében megjelentek. Ha tojásos termékeket vásárolunk a szupermarketben, bizony lehetnek kételyeink, hogyan állították elő a bennük lévő tojást. Amiben azonban biztosak lehetünk az az, hogy sok-sok hím kiscsibének kellett ezen tojások érdekében elpusztulnia attól függetlenül, hogy ketreces, avagy bio gazdálkodásból származott. És ez nem igazán megnyugtató!  

De ugyan kinek van szüksége tojásra? Már léteznek olyan mesés termékek, melyek teljes egészében tojás nélkül készültek, kezdve a vegán majonéztől, amit kanalazni lehet (már ha valaki úgy szeretné enni...), egészen a finom narancsos-csokis kekszig. És ha valaki tojás nélkül szeretne süteményt sütni, megannyi példát talál rá itt a blogon is, hogy legyen mivel elkápráztatni a vasárnapi kávézásra érkező rokonságot.

A kiscsibe az új élet, az ártatlanság szimbóluma. A tyúkanyó fiaival az anyai szeretet jelképe. Olyan gazdaságokról álmodunk, melyek zöld mezőin boldog állatok sétálnak a napsütésben. A valóság azonban egy más képet, és igen utálatos arcát mutatja.
A meseórából lassan lefekvés lesz - ezért kérlek semmi mást ne tegyél, csak húzd ki a tojást a heti menüdből!"

2011. április 18., hétfő

Vaníliás - marcipános Pókember torta (tej- és tojásmentes!)

Ez a torta Nagyfiúnk óvodai névnapozására készült. És bár finoman szólva bőven lehetett volna mit finomítani a dizájnon - tekintve a hajnali 3 órás tortadíszítést-, látva  reggel a csemete rendkívül:-) elégedett tekintetét, elmondhatom, hogy végül én is viszonylag elégedetten zártam a projektet.:-))

Az elmúlt egy évben őszintén szólva feladtam a Nagy reform-étkeztetésére tett közel 5 éves kísérletezésem... Immáron tudtam, hogy ha a névnapján valóban az ő és az ovis társak kedvében szeretnék járni, akkor fehér liszttel készül a tortalap... Persze tej- és tojásmentes változatban! A visszajelzések alapján nagyon finomra sikeredett a végeredmény, egy kis szeletet meg tudtunk mentetni a Kicsinek is, aki eléggé fel volt háborodva reggel, hogy nem kóstolhatott bele a tortába.:-)

Piskóta alap tojásmentes vegán cukrászkrémmel töltve, marcipánnal borítva.
És hát azt mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy ez a vegán cukrászkrém valami fenomenálisan finom! Már több mindenbe próbáltam, többek közt pl. legutóbb vegán profiterolba, aminek a tészta alapja túlzottan nem jött össze sajnos (bezzeg nézzétek Veráét, milyen szépek!), de a krém  mégis kompenzálta a fogyasztókat!:-)
Amit legközelebb esetleg még variálnék a tortánál, esetleg a töltéshez felhasznált lekvár ízét ... Most sárgabarack lekvár került rá, de attól kicsit savanykás lett, a következő alkalommal kipróbálnék valami piros bogyós, vagy eperlekvárt esetleg...

Viszont azt javaslom, jelöljétek be Magatoknak mindenképpen ezt a krémet kipróbálásra, mert még nagyon jól jöhet!;-)


Ja, és az még a történethez tartozik, hogy azért is készült torta az ovis névnapra, mert a decemberi szülinapozás ott a gyerek betegsége miatt elmaradt. Akkor a baráti bulit sikerült összehoznunk, amire a Napfényes Cukrászattól rendeltünk Bermuda tortát. Külsőre nagyon szép és mutatós volt, de az ízétől én most valahogy nem annyira voltam elájulva...
Nagyfiúnk szeretett volna 'koponyás' tortát, amit a cukrászda nem vállalt, így sablon alapján én eszkábáltam össze hozzá egy marcipán díszítést.:-)
Ez volt az a torta:



Vaníliás - marcipános Pókember torta
Hozzávalók (egy 32 cm-es tortaformához):
A fehér lisztes tojásmentes piskótához (ennek a piskótának a teljes kiőrlésű változatát megtaláljátok ITT!)
380 g bio fehér liszt
150 g nádcukor
1,5 cs. bio foszfátmentes sütőpor
1,5 mk. szódabikarbóna
1 cs. bio vaníliás cukor (pl. DM-ből), VAGY 1 mk. őrölt vanília
9 ek. olaj
350 ml növényi tej
1 citrom reszelt héja és leve

A VEGÁN - TOJÁSMENTES CUKRÁSZKRÉMHEZ:
600 ml vaníliás szójatej (vagy pl. rizstej vaníliával ízesítve, de ebben az esetben határozottan más lesz az íze a krémnek a tesztek alapján:-)
30 g bio fehér liszt
20 g kukoricakeményítő
1 (kezeletlen bio) citrom héja
40 g kókuszzsír (vagy nem hidrogénezett bio növényi margarin)
80 g nádcukor
1 csapott mk. őrölt kurkuma

kb. 250 g lekvár (nálam most sárgabarack)

A díszítéshez:
kb. 400 g fehér marcipán
kb. 100 g piros marcipán
kb. 50-70 g tejmentes étcsokoládé


A tésztához összekeverjük a tejet, a cukrot, a vaníliakivonatot, a citromlevet és az olajat, egy másik tálban pedig a lisztet, a sütőport és a szódabikarbónát, majd mind a kettő keveréket vegyítjük egymással. Kiolajozott tortaformába öntjük, és 200 fokra előmelegített sütőben kb. 20 percig sütjük. Hagyjuk kihűlni!

A krémhez egy tálban csomómentesre keverjük a lisztet a keményítővel, a kurkumával és 100 ml növényi tejjel.
Kis lábasban lassú tűzön felolvasztjuk a kókuszzsírt először 200 ml növényi tejbe keverve. Hozzáöntjük a maradék tejet, a nádcukrot és a csíkokban levágott citromhéjat (hogy utána ki tudjuk majd szedni a héjat a krémből). Felforraljuk, hozzáadjuk a lisztes-tejes keveréket és folyamatos keverés mellett főzzük 3 percig. Folpakkal letakarva hagyjuk kihűlni a krémet.

A díszítéshez a marcipánt először enyhén vizes kézzel átgyúrjuk, majd (nád)porcukorral leszórt nyújtódeszkán kb. 0,5 cm vastagra kinyújtjuk. Ráhelyezzük a piros marcipánra a sablont, amit körbevágunk (én beszereztem nem rég egy ilyen klafa kis marcipánformázó szettet és szuper jól lehet vele dolgozni!). A pókemberhez INNEN  nyomtattam ki a sablont, méretben is teljesen megfelelt, nem kellett változtatnom rajta! A fehér marcipánt is kinyújtjuk a torta teljes méretére.

A torta összeállítása
A kihűlt piskótát 3 lapra vágjuk. A lapokat megkenjük először vékonyan lekvárral, majd a krémmel. A torta tetejét és a torta oldalát is megkenjük vékonyan a lekvárral. A kinyújtott fehér marcipánt a sodrófa segítségével ráemeljük a tortára és óvatosan rásimítjuk (pl. ILYEN simítóval akár, ez is sokat egyszerűsít a munkán). A fehér marcipánra helyezzük a piros pókember maszkot. Az étcsokit gőz fölött felolvasztjuk, amikor langyos, egy nejlonzacskóba töltjük, aminek picit lecsippentjük a végét, és óvatosan megmintázzuk a hálót.
Érdemes a tortát legalább előző nap elkészíteni, hogy összeérjenek az ízek!

Forrás:
- piskóta alapötlet: Kata blogja
- vegán cukrászkrém: Veganblog

2011. április 4., hétfő

Vegablog - ajánló

Már nagyon régóta szeretnék néhány izgalmas új blogot ajánlani Nektek!:-)

1. MINDENNAPI ÉTELEINK 
Magdi férjével közösen szerkeszti a blogot, ő főzi az ételeket, férje pedig gyönyörű fotókat készít róluk.
Nagyon tetszenek az egyszerű, de ugyanakkor változatos, gyakran a hagyományos magyar vonulatot (is) képviselő receptek! Az pedig különösen értékessé teszi számomra a recepteket, hogy bár nem tudom mennyire tudatosan (gondolom azért eléggé:-), de a vegán ételtársítás alapelveit is (pl. fehérjekomplettálás)gyakran követik, sok-sok új ötletet adva!
Gyakorlatilag minden nap frissül a blog, drukkolok nekik, hogy minél tovább megtartsák eme jó tulajdonságukat és lelkesedésüket olvasóik érdekében!:-)

Hááát, Mónika blogja valami csoda!
Már többször említettem itt a bejegyzéseimben, hogy anyukám néhány hónapja 70%-ban áttért a vegán nyers étkezésre, így amikor vendégségbe jön hozzánk, igyekszem egyre többször pl. nyers édességeket készíteni a számára.
Nos, Móni hihetetlen kreációkat alkot a konyhában, majd azokat gyönyörűen tálalja és gusztusos fotókat is készít róluk!
Szerencsére ő is nagyon szorgalmas, és szinte minden nap frissülnek a bejegyzései! Csak így tovább!:-)

A harmadik blog, amit pedig ajánlanék, francia nyelvű.
Aki a gourmand vegán konyhába szeretne betekintést nyerni, gyönyörűen gusztusos fotók, és pl. hihetetlenül kreatív desszert remekművek kíséretében, annak itt a helye!:-)
Franciául egyébként én sem tudok, de itt van nekünk hűséges 'gugli'-barátunk, aki viszont pillanatok alatt lefordít bármit! Igaz, hogy időnként/gyakran igen vicces badarságok kerülnek ki a "tollából", de egy recept esetében azért szerintem elég jól kibogozható!:-))

Kellemes olvasgatást!:-)