2008. január 31., csütörtök

Ázsiai wokban sült rizstészta (vegán)

Nem vagyok nagy formában mostanság, így előtérbe kerültek a gyorsan-valamit megoldások. Ez a tésztaétel valóban pillanatok alatt elkészül, bár van benne nem igazán friss összetevő is, mint a fagyasztott wokzöldség...
Először kicsit bizonytalan voltam, Babóca elfogadja-e a tofus kaját, meg hát a szójaszósznak is erőteljes az íze... Viszont nagy örömömre hatalmas adaggal bevágott belőle, sőt hozzátette: "Ez jo!":-)) És tényleg nagyon finom volt!
Neki a pirított tofut villával összetörtem, így kevertem bele a tésztába, mert amúgy nem rajong túlzottan érte, ily módon jutott fehérjéhez ő is.:-)

Ázsiai wokban sült rizstészta
Elkészítési idő: 30 perc
Hozzávalók (4 főre):
140 g rizstészta

150 g natúr tofu (esetleg füstölt)
2-3 ek. olívaolaj
400 g wok-zöldségkeverék
250 ml zöldségleves (pl. DM-es Alnatura bio instant)
4-6 ek. szójaszósz

A tésztát sós meleg vízbe áztatjuk néhány percre. A tofut vékony szeletekre/ vagy kockákra vágjuk, és a wokban felforrosított olajon megpirítjuk. Hozzáadjuk a wokzöldséget és 8-10 percig közepes hőnél sütjük.
Leöntjük a zöldséglevessel, hozzáadjuk a tésztát, a szójaszósszal ízesítjük és felforraljuk. Néhány percig főzzük, amíg a tészta megpuhul.

2008. január 30., szerda

"LOCAVORE" - mozgalom, avagy miért vásároljunk a közelben és vegyünk szezonálist?

A héten éppen elkezdtem írni egy bejegyzést arról, hogy miért javasolt inkább a közelben (tehát lakóhelyünk közelében és nem messzire autózva) intézni a napi bevásárlásokat, és hogy miért vegyünk/ használjunk főként hazai és szezonális zöldséget-gyümölcsöt.
Aztán a Nők Lapja Cafe "megelőzött", ugyanis felkerült egy cikk, mely egy kivételesen nagyon pozitív, Amerikából indult új mozgalomról, a "Locavore"-mozgalomról és részleteiről szól. Ez a kezdeményezés éppen a fenti célokat igyekszik egyesíteni különböző formákban.
A cikket bemásolnám ide, illetve akit még érdekel tovább is a téma, íme egy másik nagyon elgondolkodtató cikk a Tudatos Vásárló lapjáról, mely arról szól, mennyire károsítjuk a környezetet a messziről jött élelmiszerek vásárlásával.
"Tavaly a New Oxford American Dictionary az év szavának választotta meg a locavore-t. Magát a szót 2005-ben alkotta meg négy lelkes amerikai nő, akik elhatározták, hogy egy hónapig kizárólag a lakóhelyük 100 mérföldes körzetében termesztett és gyártott élelmiszereket esznek. A fogalommá vált jelenséget egyre többen követik világszerte, a helyi ételek fogyasztása ezzel életmóddá vált.
Történt ugyanis, hogy néhány évvel ezelőtt egy maroknyi San Franciscóban élő ínyenc megelégelte az íztelen téli paradicsomok és eprek uralmát, és meghirdette a szezonális, helyi ételekre épülő étkezést. A gondolat persze csöppet sem új, gondoljunk csak a középkor teljes mértékben önellátó gazdaságaira. De ma, amikor Marokkóból érkezik a paprika és Brazíliából a sárgadinnye, ideje elgondolkodnunk azon, hogy mennyit ártunk a környezetünknek, ha azt esszük, amit az élelmiszeripar gépezete tesz le az asztalunkra. Kevéske utánajárással és odafigyeléssel rengeteg energiát és üzemanyagot spórolhatunk, amellyel az üvegházakat fűtik, és amelyet a repülőgépek és teherautók pöfögnek el a levegőbe. A locavore-lét lényege, hogy igyekszik minél közelebbről beszerezni a hozzávalókat, hiszen nem muszáj mindjárt a kékbálnák megmentéséért éveket eltölteni egy óceáni ladikban, ha mindennapi életünk alakítása során is rengeteg eredményt érhetünk el. Például így:
1. Vedd fel a természet ritmusát!
Régen valahogy annyira természetes volt, hogy tavasszal jelent meg a retek, az újhagyma meg a fejes saláta. Ilyenkor mindig felkiáltottunk: „Újság hasamba!” Cáfolhatatlan tény, hogy a naptól érlelt, ereje teljében leszedett terményeknek egyszerűen nincs párjuk. Erre pedig csak és kizárólag akkor van lehetőségünk, ha akkor eszünk belőlük, ha éppen szezonjuk van.
2. Élvezd az ízeket!
A régen várt, egész évben nélkülözött szépséges és illatozó eper élvezete csak néhány hétig tart. Aki elindul a helyi termékek nyomában, szinte minden hónapban újabb és újabb csodát fedezhet fel. Egyszerre csak feltűnik, hogy kapásból tizenötféle alma és legalább ennyifajta paradicsom vagy paprika közül válogathatunk. Miért érnénk be mindig ugyanazzal?
3. Fedezd fel a lehetőségeidet!
Lehet, hogy két utcával odébb valaki nem tud mit kezdeni a kertjében termő rengeteg tormával és csicsókával? Érdekes lenne megkóstolni és felfedezni ezeket az ízeket. A kisebb településeken szinte biztos, hogy felkutatható néhány őstermelő, akiktől fantasztikus zöldségek, gyümölcsök és húsok szerezhetők be. A legizgalmasabb felfedezéseket pedig az olyan elhivatott és dicséretes módon egyre csak szaporodó sajtkészítők kínálják, akik nem szégyellik megfejni sem a kecskét, sem a juhot, hogy aztán fenséges sajtokat, túrókat és friss tejet pakoljanak a tányérunkra.
4. Termeszd magad!
A legnehézkesebben megoldható feladat a városi körülmények között az, hogy megpróbáljuk saját magunknak megtermelni a szükséges élelmiszert. Szinte illúzió. Persze a két négyzetméteres erkélyen nem rendezkedhetünk be önellátásra, de még a legtöbb pici konyhában is elfér néhány cserép zöld fűszer az ablakban.
5. Szedd magad!
A nagyvárosok környékén is számtalan gyümölcsöskert található, ahol beszerezhetjük a télire való ellátmányt. A gyereknek óriási élményt jelent saját kezük munkájának gyümölcsét falatozni. Egyes gazdálkodók pedig felismerték a disznótorok turistacsalogató erejét is, így abban is biztosak lehetünk, hogy az általunk töltött hurka és kolbász semmilyen adalékot nem tartalmaz.
6. Irány a piac!
Lehet panaszkodni arról, hogy az embernek nincs ideje piacra járni, hiszen nincs este tízig nyitva, parkolni sem lehet fűtött mélygarázsban, és különben is, cipelni kell azokat a nehéz szatyrokat. Érdemes azonban elgondolkozni azon, vajon melyik változat nyújt több élményt. Neonfényben, szardínia módjára tülekedni a furfangosan szétszabdalt terekben, amíg el nem szédül az ember lánya, és azt is megveszi, amire egyáltalán nincs szüksége? Vagy körtét vásárolni attól a szerényen álldogáló bácsitól, aki elpanaszolja, hogy az előző éjszakai szélvihar leverte az összes gyümölcsöt a fáról? Amit nem ad el ma, az már csak pálinkának lesz jó. A piacok a vásárlás emberközeli élményét kínálják. Itt is sok úgynevezett zöldségessel találkozunk, akik a nagybani piacról szerzik be árujukat, érdemes tehát az olyan eladókat keresni, akik viszonylag kevésféle terméket kínálnak, és biztosan tudnak róla mesélni néhány mondatot. Például tudnak válaszolni arra a nem elhanyagolható kérdésre, hogy mit evett az a szép sárga bőrű csirke, mielőtt levágták volna.
7. Szállíttasd házhoz!
A városban ragadt, ámde földközeli élményre vágyók akár házhoz szállított biocsomagot is rendelhetnek az adott időszaknak megfelelően összeállított zöldségekből. Egyre több gazdálkodó tehát még a szállítás gondját is leveszi a vállunkról, és az előre megbeszélt időpontban beállítanak a megrendelt finomságokkal. Ezzel több legyet is ütünk egy csapásra, hiszen ha az interneten vagy telefonon, tehát minimális energiafelhasználással leadott megrendelésünket maga a termelő szállítja házhoz, a legrosszabb esetben is csak negyedannyi szén-monoxidot juttatunk a levegőbe, mint ha az a bizonyos termelő leadja a nagykereskedésben a termékét, onnan átszállítják a boltok logisztikai elosztóbázisára, ahonnan a boltokba kerül, ahová végül mi is elzarándokolunk. Az áru – képzeljük el azt a szép fényes almát – eközben pedig csak utazik, utazik, időnként átpakolják, aztán várakozik akár hetekig is. Vajon mi lesz így az éltető vitaminjaival?
8. A mélyhűtő jó barát!
Az évszakokra épülő életmód nem jelenti feltétlenül a tartósítás száműzését. Követhetjük az évszázados befőzési technikákat, vagy egyszerűen csak lefagyaszthatjuk az éppen legfrissebb hozzávalókat, hogy aztán fél évvel később is mennyei zöldbablevest és meggyes pitét falatozhassunk. Ez még mindig sokkal jobb megoldás, mint decemberben halovány avokádóval és színtelen mangóval tömni a pocakunkat.
9. Tanulmányozd a címkét!
Ha nem sikerül kiskertet berendezni a társasház parkjában, csirkét nevelni a teraszon, sőt még a piac is beláthatatlan messzeségben van, akkor is érdemes megnézni, mit írnak a címkén. És itt most nem az összetevőkre gondolok, hanem arra, hogy nem feltétlenül a Hollandiából származó vaj a legfinomabb, és a helyi húsüzem is kínál jóféle felvágottakat.
10. Félre a lelkiismeret-furdalással!
A sót és cukrot, meg persze a fűszereket már évezredek óta hosszú mérföldekről szállíttatja az emberiség. Szóval jöhet a csoki, a kávé meg a szójatej is a többi kontinensről, de ha egy mód van rá, keressük azokat, amelyek a méltányos kereskedelmet tartják szem előtt, ökológiailag fenntartható gazdaságokból származnak, és nem adalék anyagokkal telepumpált, kémiailag előállított szörnyszülöttek.

2008. január 29., kedd

Árpapelyhes kelkáposztafőzelék (vegán)

Aki már hosszabb ideje olvasgat, tapasztalhatta, hogy főzelék nem igen fordult még elő...:-)) Ennek legfőbb oka, hogy úgy egy féléve már nem is igen főztem.:-)
Egyetemista koromban az albérletben, illetve zsenge vegás próbálkozásaim korszakában, mely egybeesett önálló főzéseim kezdetével is, viszont sokszor fordult elő a főzelék. Egyszerű volt (bár én azt is sokszor képes voltam elrontani:-)) és viszonylag olcsó. Babóca kezdeti hozzátáplálásos próbálkozásai során is sokszor ettünk papis főzit.
Aztán ahogy egyre jobban elmélyedtem a vegetáriánus konyhaművészetben(!) (mert bizony ez is tud az lenni!:-), a főzelék valahogy nagyon lecsúszott... Inkább mindig valami újat, sokkal kreatívabbat, nagyobb kihívást jelentőt kerestem.
A főzelékek közt pedig a kelkáposztafőzelék? Na, hát az aztán végképp a legutolsók közt szerepelt mindig is. Bennem leginkább az iskolai menzák kelkáposztáját idézte, ami nagyon nem jött be!
Mostanság viszont, ahogy némiképp éppen hanyatlott a lelkesedésem főzés terén (kedv, energia hiánya, miegyebek miatt) elővettem a főzelékeket. Kelkáposztafőzeléket a Lugosi konyhánál ettem éltemben a legfinomabbat. Hát, olyanra sajna nem sikerült, de itt egy habarásmentes, reformosított verzió.
Érdekessége, hogy noha turmixolva... (mert a káposztaszálak nem tetszenek címszóval), de Babóca is bevágott belőle kétszer is egy-egy nagy adaggal. Elragadtatva nem volt tőle, de éhes volt, így bevágta. Mondjuk ő apja után csirkemell-feltéttel ette, abból is egy nagy darabbal, aminek annyira nem örültem, de hát ez van...
Én a karácsonyról megmaradt és lefagyasztott diósültet vettem elő hozzá, és nagyon jól összepasszoltak.
Árpapelyhes kelkáposztafőzelék
Hozzávalók (4 főre):
30 dkg kelkáposzta
20 dkg burgonya
1 db sárgarépa
1 db fehérrépa
1 vöröshagyma
1-2 gerezd fokhagyma
őrölt kömény
1 ek. majoránna
4 ek. olívaolaj
2 ek. édesnemes paprika
6 ek. árpapehely (én többet tettem bele, mert túl hígnak találtam a főzeléket)
vegamix
A kelkáposztát, a sárgarépát, a fehérrépát fölszeleteljük, a burgonyát felkockázzuk, és az egészet sós, vegamixes vízben megfőzzük. A hagymákat felaprítjuk, hozzáadjuk a főtt zöldségekhez az olajjal együtt. A fűszereket, valamint az árpapelyhet is beleszórjuk a forró főzelékbe. Pár perc alatt összeforraljuk.
Forrás: Elixír szakácskönyv

2008. január 28., hétfő

Farsangi (graham) fánk (ovo)

A fánksütéssel sokáig úgy voltam, hogy az biztosan valami nagyon nehéz, és nagyon profiknak való dolog, ezért inkább meg se próbálom...:-) Meg hát ott volt régen anyai nagyanyám, aki isteni szalagos fánkokat sütött mindig Farsang idején.
Néhány évvel ezelőtt azonban, amikor saját háztartást indítottam (és sajnos már régóta nem volt a nagymama:-(, úgy döntöttem, belevágok. Egy Horváth Ilona szakácskönyvben találtam egy rendkívül részletes és alapos leírást a kelt tészták - köztük a fánk - elkészítéséről, és nem bántam meg!:-) Nagyon finom lett már elsőre is, és nem is volt annyira ördöngös dolog!
Idén aztán némiképp gondolkodóba estem... Lassan vége a Farsangnak - a jövő héten már Húshagyó kedd február 5-én-, utána pedig kezdődik a 40 napos böjt (húsmentesség:-) időszaka Húsvétig. Fehér lisztes fánkot már nem annyira akartam készíteni - a fehér liszt allergiám miatt se, mert amint fehér liszteset eszem dugul és fújom az orrom...
Soákig keresgéltem alternatívák felől, míg a '100 legjobb reformdesszert' c. könyvben találtam egy graham-lisztes/ tojásmentes verziót, és azt variáltam a Horváth Ilona félével.
Összességében nem lett rossz, de azért nem dagadt fel úgy, mint a fehér lisztes, szalagja se nagyon akadt, és hát ami miatt legközelebb lehet, hogy mégis visszatérnék a min. fehér biolisztes verzióhoz az az, hogy ez sokkal jobban magába szívta az olajat, mint a hagyományos... Azt pedig nem annyira viseltem jól.:-) Belül az állaga egyébként teljesen jó volt, csak egy kicsit volt tömöttebb, mint az átlagos, amúgy finom, légies.
Ja, Babóca "persze" belekóstolt, a lekvárt lenyalta róla, majd közölte "ez nem jó", és onnan kezdve már másnap se kóstolt bele....:-(
A recept leírásánál megosztom a kelt tészták néhány "titkát" is, így azoknak is hasznos lehet, akik nem éppen graham-fánkot készítenek.:-)
Farsangi (graham) fánk
Hozzávalók (kb. 28-30 darabhoz):
500 g graham liszt
30 g élesztő
50 g nádcukor
50 g növényi margarin
2 tojássárgája
késhegynyi só
500 ml növényi tej (szója, vagy rizs)
kb. 1 l olaj a sütéshez
A lisztet langyosítsuk meg, a helyiség ahol dolgozunk, egyenletes meleg, huzatmentes legyen. A takaró kendő, a gyúródeszka szintén meleg legyen.
3 dl langyos tejjel, az élesztővel, 1 kanál cukorral, 3 kanál liszttel félsűrű kovászt készítünk.
Fontos a tej megfelelő hőfoka, amiben az élesztőt kelesztjük! Ha túl meleg a tej, az élesztőt leforrázzuk, ha pedig hideg, akkor a tészta lassan kel, vagy keletlen marad.
A maradék cukorral a tojássárgáját elkavarjuk, a lisztet és a maradék langyos tejet, amiben a sót feloldottuk, illetve a langyos vajat is az előzőekkel együtt a kovászhoz öntjük és jól elkeverjük, hogy kalácstészta sűrűségű tésztát kapjunk. Fakanállal 20 percig verjük, vagy géppel dagasztjuk (én géppel kb. 10 percig vertem). A tetejét liszttel megszórjuk, letakarjuk és langyos helyen jó másfélszeresére kelesztjük (kb. fél óra). Én 50 fokra előmelegített sütőbe tettem. Utána lisztezett deszkára borítjuk, kezünkkel ujjnyi vastagra szétnyomkodjuk, vizespohár nagyságú fánkszúróval kiszaggatjuk, és gyengén lisztezett deszkán letakarva még kb. 1/2 órán át kelesztjük. Vigyázzunk azonban, hogy a tészta túl ne keljen, mert akkor nem lesz szalagos.
A fánkot középforró bő zsiradékban, egyenletes tűzön sütjük. A zsiradék hőfokát próbafánkkal próbáljuk ki. Ha túl forró a zsír, akkor hirtelen sül, és a belseje nyers marad, nincs ideje a növekedésre, nem lesz szalagos. A megkelt fánk felső része kerüljön sütéskor alulra! Egyszerre csak annyit süssünk, amennyi kényelmesen elfér, hogy helye legyen a növekedésre. A sütés kezdetén az edényt befedjük, majd ha átfordítottuk, fedő nélkül sütjük tovább. Szűrőkanállal szedjük ki konyhai papírtörlőre.
Lekvárral kínáljuk.

Forrás: 100 legjobb reformdesszert + Horváth Ilona Szakácskönyv

A fokozott húsfogyasztás világméretű kockázatai

A 'Tudatos vásárló' lapján találtam az alábbi cikket:

"Az állati termékek fogyasztása, amely az Állategészségügyi Világszervezet (ÁVSZ) előrejelzése szerint 2020-ig 50 százalékkal nő a jelenlegi szinthez képest, komoly egészségügyi kockázatokkal jár és veszélyezteti a környezetet.

A húsfogyasztás növekedése elsősorban a feltörekvő gazdaságoknak, főleg Kínának és Indiának tulajdonítható, és az állati termékek mind tömegesebb szállításával jár. „Ez további egészségügyi kockázatokat támaszt, a termékek ugyanis rövidebb idő alatt jutnak el a célállomásra, mint a betegségek lappangási ideje" - mutatott rá Jean-Luc Angot, az ÁVSZ vezérigazgató-helyettese.
Abban, hogy új betegségek jelentkeznek vagy régiek terjednek ismét, közrejátszik az éghajlat felmelegedése, az ökorendszerek módosulása és az étkezési szokások változása. A szakember ezzel hozza összefüggésbe a szarvasmarhákat sújtó „kék nyelv kór" feltűnését olyan térségekben, ahol eddig ismeretlen volt: a tropikusnak tekintett betegség manapság Európa északibb részein is előfordul.
Az ökoszisztéma jelentős változása új kórokozóknak teszi ki az embereket és az állatokat. A múlt század 90-es éveinek végén a malajziai erdőirtás következtében az erdőkből szabad térségekre is kijutottak a gyümölcsevő denevérek, és megbetegítették a sertéseket. Ennek következtében kipusztult az ország sertésállománya és a betegségnek 300 emberi áldozata is volt. Az olyan vérzékenységi betegségek, mint az ebola, az ember és a majom közötti érintkezés miatt terjednek - ezt az érintkezést pedig az erdőirtás növelte.
Az étkezési szokásokkal függhet össze az AIDS-vírus terjedése, amely egy komoly - bár tudományosan még nem bizonyított - feltevés szerint esetleg azért fertőzhette meg az embert, mert az majomhúst fogyasztott. A szárnyasok számának növekedése pedig fokozza azt a veszélyt, hogy a madárinfluenza vírusának egy napon olyan mutációja alakul ki, amely könnyen terjed át emberről emberre - szerencsére úgy tűnik, hogy a H5N1-törzsről ez egyelőre nem mondható el.
Általában véve „az ipari módszerekkel történő állattenyésztés Délkelet-Ázsiában, Kínában és Indiában, a városok kapujában, felveti az állati salakanyagok hiperkoncentrációjának és nem megfelelő kezelésének problémáját" - mutatott rá André Pflimlin, a párizsi állattenyésztési intézet kutatási- és fejlesztési illetékese.
2006 végén az ENSZ élelmezési és mezőgazdasági szervezete, a FAO egyik jelentésében kifejtette, hogy a szarvasmarhák által kibocsátott gázok nagyobb mértékben járulnak hozzá az üvegházhatáshoz, mint a gépkocsik által termelt szén-dioxid - az állatok által kilehelt metángáz és ürülékük bomlási termékei ugyanis sokkal inkább előmozdítják a felmelegedést, mint a CO2.
A metánkibocsátások csökkentésére kevés a lehetőség, de „ha minden állattartási módszer művelői optimális mértékűre szorítanák vissza a kibocsátásokat és a trágyahasználatot, anyagilag is jobban járnának és csökkentenék a víz és a levegő szennyezésének kockázatát" - fejtette ki Pflimlin.
A trópusi övezetekben a hústermelés csökkenti a „szénkutakat" is, azokat a térségeket, amelyek a növényzetben tárolják a szén-dioxidot. Brazíliában, Közép-Amerikában és Indonéziában gyakran az állattenyésztés céljából égetik fel az erdőket, vagy pedig, hogy megnöveljék a szójatermő területet, amit aztán sertések és szárnyasok táplálására szolgál. "

2008. január 27., vasárnap

Vegán kismamák és gyerekek

A minap kincset leltem...!:-)
Miután folyamatosan kutatok a neten a vega gyerek-étkezéssel foglalkozó irodalmak után, találtam egy könyvet, mely a vegán (azaz tej- és tojásmentesen vegetáriánus) gyermek- és várandós étkezést taglalja közel 120 oldalon, étrendmintákkal és pontos instrukciókkal. A könyv szerzője egy amerikai professzor, aki közel 20 éve foglalkozik és kutatja a vegán gyermek-étkezést.
A könyv:
dr. Michael Klape: Viva Vegan für Mutter und Kind (mivel én a német nyelvű kiadásra bukkantam). 1997-ben jelent meg.
Teljes lelkesedéssel olvasom, és itt meg is osztanám Veletek a bevezető fejezetet (saját fordításban:-):

"Előszó az amerikai kiadáshoz

Manapság a szalmonellával fertőzött csirke, a lisztériás sajt és az ösztrogénnel, illetve antibiotikummal kezelt marhahús korát éljük. Nemzetközi szinten végzett amerikai és európai tanulmányok szerint az egészségre ható legjelentősebb rizikófaktorok között a túl zsíros, helytelen és egyéb módon káros táplálkozás szerepel – hatásuk többek között pl. szülési rendellenességek, leukémia, szív- és érrendszeri megbetegedések, rák, csontritkulás és sok egyéb más is lehet. Nem csoda, hogy egyre több az olyan aggódó szülő, aki alternatív megoldások után kutat a táplálkozás terén saját maga és családja számára. Egyre többen vannak azonban olyanok is, akik egyéb okok miatt változtatnak gondolkodásmódjukon: pl. nem szeretnék tovább támogatni azt a brutális erőszakot, mely az állatokat ipari körülmények közé, illetve a vágóhídra kényszeríti. Ők már meggyőződtek arról, hogy bolygónk megkárosított ökológiai rendszere, az esőerdők folyamatos pusztulása és a víztartalékok állandó csökkenése összefüggésben van rossz táplálkozási szokásainkkal is.
Bármelyik is legyen a kiinduló ok, a tisztán vegetáriánus táplálkozás egyre nagyobb teret hódít. Az egész világon élnek vegán módon táplálkozó emberek. Egészséges gyermekeik születnek, és ezek a gyerekek egészségesen nőnek fel. Gyakran úgy vállalják mindezt, hogy kezelő orvosaik és egyéb egészségügyi szakemberek nem bíznak bennük és a tisztán vegetáriánus táplálkozásban. Ez a könyv az ilyen kritikus szakemberek számára is íródott.
A tudomány mindenesetre már letette a voksát. Több száz, sőt több ezer tanulmány állítása szerint, egyetlen magát komolynak valló orvos, vagy táplálkozási tanácsadó sem jelentheti ki, hogy egy várandós nő számára mindenképpen szükséges lenne az állati eredetű termékek fogyasztása. Ennek az ellenkezője azonban már igaz: állati eredetű termékek nélkül is sikeres lehet a terhesség és egészségesen felnevelhető a gyermek.
Mindenesetre tény: az emberi szervezetnek egyáltalán nincs szüksége állatok, vagy szárnyasok húsára, illetve tehéntejre. Egy rövid kitekintés a biokémiai folyamatokra bebizonyítja, hogy az emberi test hozzájut minden létfontosságú tápanyaghoz a vegán étkezés alapanyagaiból.
Ahhoz, hogy egészségesek legyünk, egészségesek maradjunk és egészségesen nőjünk fel, a következő létfontosságú tápanyagokra van szükségünk elegendő mértékben:
szénhidrátok
zsírok
fehérjék
vitaminok
ásványi anyagok
víz

Nézzük egyenként ezeket a tápanyagokat!
Az energiánkat szolgáltató szénhidrátok és zsírok fellelhetőek a gabonákban, burgonyában, gyümölcsökben, diófélékben és olajos magvakban található keményítőben, cukorban és olajokban. A jól összeállított vegán étrend elég megfelelő kalóriát biztosít.
A normális zsíranyagcseréhez szükséges esszenciális zsírsavak a diófélékben, magvakban, gabonafélékben és növényi olajokban fordulnak elő. Az emberi fehérje-anyagcseréhez szükséges esszenciális aminosavakat tartalmazzák a gabonák, hüvelyesek, magvak, diófélék és zöld színű zöldségek fehérjéi. Elegendő vitamint és ásványi anyagot biztosítanak a zöld és sárga színű zöldségek, illetve a legtöbb gyümölcs. Akinek a várandósság során, vagy valamilyen betegség miatt megnövekedne a vitamin- és ásványianyag-szükséglete, az minden további nehézség nélkül hozzájuthat nem állati eredetű forrásokból is. Azaz három, gabonákra, hüvelyesekre, zöldségre-gyümölcsre, diófélékre és csírákra épülő kiegyensúlyozott vegán étkezés naponta minden felnőtt és fejlődésben lévő gyermek számára biztosítja a fenti tápanyagokat.

A legfontosabb kérdés
Egy dologban azonban biztosnak kell lennie az újdonsült, vagy éppen még babáját váró anyukának, aki a jövőben vegetáriánus módon szeretne táplálkozni: valóban egészséges lehet a várandósságom, ha teljesen lemondok a húsról és a tejtermékekről? Biztos, hogy zavartalanul fognak felnőni a gyermekeim? És mi a helyzet a vitamin-, vagy ásványianyag-hiánnyal? Feltehetően különböző véleményeket fog hallani. Attól függően, hogy barátról, családtagról, vagy orvosról van szó, aki tanáccsal lát el, mindenkinek más a véleménye. De biztosan tudja mindenki, mit beszél?
Tény, hogy vannak olyan felelősségteljes táplálkozástudósok, akik szkeptikusan viszonyulnak a tisztán vegetáriánus táplálkozás felé – különösen, ha várandósokról és gyermekekről van szó. Olyan orvosi szaklapokra hivatkoznak, melyek vegetáriánus, ill. vegán szülők gyermekeinél fellépő állítólag veszélyes hiánybetegségekről szólnak. Valóban újból és újból előfordulnak ezek a hiánybetegségek, de semmi közük nincs a vegán étkezéshez, ám annál jobban a jót akaró szülők birtokában lévő kevés információhoz.
Aki ugyanis jobban elmélyül az újságokban leírt esetekben, az visszatérően rátalál a hiánybetegségek okaként a táplálkozásban előforduló hibákra. A megbetegedett gyerekek szülei nyilvánvaló, hogy egyáltalán nem tudták, hogyan kell összeállítani egy kiegyensúlyozott étrendet. Nem foglalkoztak egyáltalán ezzel a témával, „nem voltak terveik”, és egyoldalúan táplálták gyermekeiket.
Tény, hogy ezidáig nem ismerünk egy olyan esetet sem, melyben orvosilag bizonyított lenne, hogy az adott hiánybetegség tisztán vegetáriánus betegség. A helyesen megtervezett, tisztán növényi eredetű táplálkozás nem fog kiegyensúlyozatlan állapotot eredményezni. Nincsen olyan biokémiai, vagy pszichológiai ok, mely objektíven a növényi eredetű táplálkozás ellen szólna. Azok, akik vegán módon táplálkoznak, legalább olyan teljesítőképességűek, mint mások, akik nem mondanak le az állati eredetű ételekről. Léteznek olyan tanulmányok is, melyek megállapítják, hogy a vegán módon élőknek nagyobb a teljesítőképessége. Sok élsportoló teljesen lemond a hús- és tejtermékekről. Az USA-ban élő élsportoló könnyűatléták több mint 60 százaléka vegetáriánus.
A felelősségteljes szülőnek tudnia kell, hogy mit igényel a saját és gyermeke szervezete, illetve melyek azok az élelmiszerek, amik fedezik ezeket az igényeket. Biztosnak kell lennünk abban, hogy a tápanyagok, mint fehérjék, kalóriák, szükséges vitaminok és ásványi anyagok elegendő mértékben jelen vannak a táplálkozásban, különösen a várandósság idején és a gyerekeknél.

2008. január 25., péntek

Hogyan "vegánosítsunk" egy hagyományos receptet?

Azaz, arról szólnék, milyen helyettesíthetőket használhatunk, amikor szeretnénk egy hagyományos receptet teljesen, vagy részben tej- és tojásmentessé, ill. állati eredet-mentessé tenni?
Olyan esetben is használhatjuk ezeket az alapanyagokat, amikor valaki mondjuk hagyományosan főz, de nincs otthon pl. tojás, vagy túró, vagy stb.
Az infókat különféle eddigi olvasmányaiból szedtem össze külföldről és itthonról.:-)
A vegán konyha helyettesítői
Édesítés: természetes édesítők, mint pl.
- agave szirup
- juharszirup
- rizsszirup
- almalé, vagy körtelé
- finomítatlan cukorfélék.
Tojás helyett: ideális pl. a szójaliszt; 1 tojás = 1 csapott evőkanál szójaliszt. Fontos tudni, hogy a szójaliszt kötőanyagként működik, azonban nem lazítja fel a tésztát!
Tehéntej helyett: szója-, vagy rizstej.
Vaj helyett: növényi margarin.
Tejszín helyett: növényi tejszín, melyből létezik olyan, amelyik habbá is verhető ugyanúgy, mint a tehéntejes tejszín.
Tehéntejes joghurt helyett: szójajoghurt
Túró helyett: tofuból és szójatejszínből, egy kis citromlé hozzáadásával keverhető olyan krém, melynek az állaga nagyon hasonlít a túróhoz;
Olvasztott sajt helyett (azaz amikor pl. valamilyen étel tetejére szeretnénk sajtot olvasztani): natúr kukoricapehellyel szórjuk meg sajt helyett;
Szalonna helyett: pirított füstölt tofu;
Pörkölthús, vagy darált hús helyett: szójagranulátum, vagy szejtán.

Mandarinos zabkehely (vegán)

Ez a roppant egyszerű édes uzsonna egy hirtelen felindulásból elkövetett kísérlet a zabkorpával egy olyan délután, amikor Babóca későn és nagyon éhesen ébredt ebéd utáni alvásából és pillanatok alatt kellett valamit alkotni. Rendkívül nagy sikert aratott a család minden tagjánál!:-) Mondjuk Á-Baba célirányosan kipöckölte belőle a mandarindarabokat, noha 2 héttel ezelőttig még a mandarin volt a kedvenc gyümölcse, mára viszont folytatja napok óta megkezdett gyümölcs-sztrájkját... Apának viszont olyannyira bejött, hogy kapásból 2 pohárral bevágott belőle, mondván, "Úristen, ez nagyon finom, mindenképpen írjuk fel a kedvencek közé!".
Ízre-állagra egyébként leginkább a vaníliás tejbegrízhez hasonlítanám. Vigyázat: igen laktató!:-)
Mandarinos zabkehelyElkészítési idő: 15 perc
Hozzávalók (2 főre):
1 csésze = 2,5 dl
0,5 csésze zabkorpa
0,5 csésze vaníliás szójatej
1,5 csésze rizstej/ zabtej
1 marék kénezetlen bio mazsola
4 mandarin
fahéj

A zabkorpát elkeverjük a tejjel, felforraljuk, beletesszük a mazsolát és 10 percig főzzük. Langyosra hűtjük, majd belekeverjük a fahéjat. A mandarint felkockázzuk, egy kehely aljára teszünk kicsit belőle, rá a kész krémet, a tetejét gyümölccsel díszítjük, és kis fahéjjal megszórhatjuk díszítésként.
Tipp: használhatunk bármilyen idénygyümölcsöt, vagy keverhetünk bele aszalt gyümölcsöket is.

2008. január 24., csütörtök

Szejtánpörkölt bulgurral (vegán)

Ez a pörkölt valójában nekem készült...:-) Merthogy Férj nagyon kérte, csináljak már neki valami húsosat... A fagyasztóban volt még karácsonyról egy kis marhahús, úgyhogy csináltam marhapörköltet, életemben először... Szerinte nagyon finom lett, sőt az "isteni" jelzővel ihlette.:-)) (azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy kicsit megkóstoltam a levét, mégis legyen fogalmam arról, hogyan fűszerezzem, és utána egy fél napig kifordulni készült a gyomrom a torkomon...).
A pörköltet apa kezdte enni, aztán a Gyermek is megkóstolta, és sajnálatomra neki is úgy bejött, hogy egy igen csak nagy adaggal bevágott belőle! Mindezt tette este 7 után, melynek következménye az lett, hogy éjjel kettőkor kipattant a szeme, közölte, hogy nem tud/akar aludni, és ő mesefilmet néz, meg küldjünk sms-t, meg együnk szülinapi tortát tüzijátékkal és társai...:-)) A Drágámnak annyira megfeküdte a gyomrát, hogy teljesen felborult a bioritmusa.:-( Ja, és persze Férj is jól kifeküdt a marhapörkölttől, mondván olyan ritkán van nálunk ilyesmi, hogy jó nagy adagot be kell vágni belőle...:-)
Mondanom sem kell, nekem a szejtánpörkölttől nem volt semmi hasonló jellegű problémám.:-) Továbbá pozitív tapasztalatom volt, hogy sikerült a szejtánt végre egészen puhára főzni, és nem volt olyan rágós, kemény, mint korábban. Mondjuk sült szejtánt használtam, nem tudom, volt-e köze hozzá...
Ja, a szejtánpörköltbe ezek után persze bele se kóstolt egyik se...:-(


Szejtánpörkölt
Hozzávalók (4 főre):
600 g szejtán
2 fej vöröshagyma
2-3 gerezd fokhagyma
1 tk. piros paprika
borsikafű, majoránna, őrölt kömény (ezekből jó bőven, min. 2-3 csipettel, hogy ízes legyen)
2-3 ek. olívaolaj

télen 1-2 ek. paradicsompüré, nyáron 2-2 db zöldpaprika és paradicsom

Az apróra vágott hagymát olajon megpirítjuk, pirospaprikával megszórjuk és felengedjük kevés vízzel. Apró kockákra vágott szejtánt rakunk bele (tényleg jó apróra vágva, mert főzés közben magába szívja a vizet és jól megduzzad!), fűszerezzük, sóval ízesítjük. Paradicsompürét (vagy paprikát és paradicsomot nyáron) adunk hozzá, majd az egészet készre pároljuk.
Főtt bulgurral, vagy tönkölynokedlivel tálaljuk.

Alaprecept: Gabonaételek

Gesztenyés csicserileves (vegán)

Ez egy nagyon egyszerű, noha elkészítésében semmiképp se a villám-kategóriába tartozó télies-őszies leves.:-) Leginkább a sok áztatási és főzési idő, ami hosszúra nyújtja, de megéri!:-) A gesztenye és a csicseri együtt különleges ízvilágot kölcsönöz neki, nem beszélve arról, hogy a csicseriborsó fehérjetartalma szinte a húséval egyenértékű!!! A kész levesnek így nagyon magas a tápanyagértéke, és igencsak laktató is! Babóca elsőre elég gyanakodva tekintett ismét a "csicsejibojsója", aztán bele is ízlelt, majd kiköpte... Majd jött anya a botmixerrel, pürésített, bele néhány rizsgolyó és ette. Nem túl nagy lelkesedéssel, de éhes volt, úgyhogy evett belőle.:-)
Aztán másnap még mindig jó nagy adag volt a gríz-gnocchiból, így a pürésített leves rákerült arra, mint mártás.:-)) Na, mondanom se kell, ami alatt nudli rejtőzik, az jöhet ugye, így jó nagy adag bekebelezésre került.:-)) Némi csellel, de mégis nagyon egészségeset evett a gyerek!:-)

Gesztenyés csicserileves
Elkészítési idő: 12 óra áztatás + 3 óra főzés!
Hozzávalók (4 főre):
25 dkg száraz, előzőleg 12 órát áztatott csicseriborsó
20 gesztenye (lehet fagyasztott is)
1 gerezd fokhagyma
1 cs. petrezselyemzöld
4 ek. olívaolaj
10 dkg hámozott paradicsom (pl. Mutti konzerv - Auchan)
só, bors

A beáztatott csicserit lecsepegtetjük, leöblítjük és só nélkül 2 órán át vízben főzzük, ezután újra lecsöpögtetjük, a őzővizet pedig félretesszük. A gesztenyéket bemetsszük, sütőben megsütjük, meghámozzuk, és gerezdekre vágjuk (én ezt a folyamatot kihagytam, és fagyasztottat használtam). A fokhagymát megtisztítjuk, és feldaraboljuk a petrezselyemmel együtt, majd kevés olajon kissé megpároljuk. Ezután hozzáadjuk a gesztenyét, kis ideig sütjük, majd a paradicsomot és a lecsepegtetett csicserit is beletesszük, sózzuk, borsozzuk. Kb. 5 perc után felöntjük 2 liternyi főzővízzel (amelyben a csicseri főtt), és a forrástól számított 1 órát főzzük, időnként, ha szükséges, további vizet adva hozzá.

Pirított/ grillezett kenyérszeletekkel tálaljuk.

Forrás: Nők Lapja Konyha / Tél 2007.
Ebben a számban egyébként egész jelentős fejezet van reform, illetve hüvelyes-ételekkel!

2008. január 23., szerda

Fenyőmagos gríz-gnocchi rózsaszínben (ovo)

Sokáig abban a tévhitben ringattam magam, hogy 'gnocchi' csak krumpli+lisztes verzióban létezik. Idáig...:-) Most ugyanis egy olyan receptet vettem elő, melyben durumbúza-dara volt a legfőbb összetevő a liszt helyett. Utánanéztem vaskos olasz szakácskönyvemben, és valóban több verziót találtam a gnocchira. (Ezt a könyvet még római éveim emlékéül kaptam vendéglátó családomtól azzal a melléklettel, hogy ez a legfontosabb alap-szakácskönyv minden olasz háziasszony konyhájában. Hogy valóban, így van-e nem tudom, de én nagyon szeretem!:-) "Il talismano della felicitá" - azaz 'A boldogság talizmánja'. Nemhiába tudnak olyan jókat enni ezek az olaszok...:-)
Szóval, a könyv szerint a krumplis-lisztes verzió az úgymond alapmegoldás, de ezen kívül létezik durumdarás is! Nekem csak tönkölydarám volt itthon, de így sem lett rossz semmiképp! Már csak azért sem, mert a tésztába kevert reszelt citromhéj, aprított bazsalikom és darált-pirított fenyőmag együtt hihetetlen ízkavalkádot eredményezett. És ehhez jött még aztán a céklaszósz! Utóbbi sem lett rossz, de azért erős céklaíze van, ami egy céklát alapvetően nem kedvelő egyénnek (lsd. akár egész családunk), barátkozós kihívást jelent.:-) A gnocchival együtt viszont finom volt!
Babóca amúgy igen gyanakodva szemlélte a piros szószt, sűrű "Ez mi ez?" kérdések közepette, de aztán legyűrt belőle néhány falatot (hiszen alatta volt az imádott gnocchi!:-). Egy váratlan pillanatban azonban magához ragadta az üres nudlis tálat, és egy jó adaggal még abból is bevágott.:-)) Másnap viszont már ismerősen szemlélte a piros gnocchit és semmi gondja nem volt vele. Merthogy a Kisfelség egyik nagy gyengéje bizony a nudli, bármilyen formában, és bármibe keverve.:-))
Figyelem: rendkívül laktató! A cékla vastartalma miatt pedig nagyon egészséges vegásoknak (is)!

Aranyérmes spenótos nudlink receptjét itt találod.
Fenyőmagos gríz-gnocchi rózsaszínben
Hozzávalók (4 főre, valójában azonban inkább 5-6 főre mondanám, mert már néhány falat nagyon eltelít! Mi 3 napig ettük, amit a gyerek persze egyáltalán nem bánt!:-))
Elkészítési idő: min. 1h 15p
800 g krumpli
4 ek. fenyőmag
1 nagy darab kezeletlen bio citromhéj
néhány levélke bazsalikom
(nekem csak fagyasztott volt éppen)
150 g durumbúza-dara (lehetőleg teljes kiőrlésű - a tönkölydarából nekem több kellet hozzá, hogy összeálljon a tészta)
20 g kukorica keményítő
2 tojássárgája
só, bors


A szószhoz:
1 megfőzött cékla (kb. 150 g-os)
150 ml zöldségleves
100 g szójatejszín
só, cayenne bors

A krumplit héjában megfőzzük. Közben a fenyőmagot egy serpenyőben 1-2 perc alatt aranysárgára pirítjuk. Hagyjuk kihűlni, majd a citromhéjjal és bazsalikommal együtt felaprítjuk. A megfőtt krumplit lehámozzuk és krumplinyomón áttörjük, hagyjuk kihűlni. Hozzákeverjük a darát, a fenyőmagos keveréket, a keményítőt, a tojássárgáját, sózzuk-borsozzuk, és jól összegyúrjuk. Egy kis darabot megkóstolhatunk, hogy elég sós-e... A tésztából ujjnyi vastag hurkákat gyúrunk, és kb. 3 cm-es darabokra vágjuk. Bő sós, forró vízbe dobjuk, lejjebb vesszük a hőt, és fedő nélkül kb. 10 percig főzzük.
A szószhoz a céklát meghámozzuk, felkockázzuk, és a zöldséglevessel, finomra pürésítjük. Hozzáadjuk a tejszínt, majd egy kil lábasban lassú tűzön felmelegítjük. Sózzuk-borsozzuk.
Tipp: sajtfogyasztók tehetnek rá reszelt parmezánt.

2008. január 20., vasárnap

Bögrés mákos süti - liszt nélkül (vegán)


Ezt a receptet először Lugosi Dóra könyvében olvastam, és egy ideje már dédelgettem magamban, hogy el kéne készíteni (közben találtam egy másik, tönkölylisztes bögrés mákos receptet a 'Gabonaételek' c. szakácskönyvben is, szerintem legközelebb az jön majd:-). Aztán a múlt héten Dulmina is rátalált, így ismét ihletet kaptam.:-) Már csak azért is, mert még Karácsonyról maradt egy jó adag mák, ami egyre sürgetőbb felhasználásra várt.
A férjem viszont nagyon nem csípi a mákot, mondván, hogy nagyon száraz... (komolyan, ettől már nagyon kivagyok...:-), a mákos gubát viszont megeszi...! Merthogy az el van áztatva vaníliás tejjel...:-)
A Gyermeknél nagyon változó a helyzet, a mákos köles-kását jóízűen megette, talán azért is, mert együtt daráltuk a mákot, a reform mákos gubát apa tejes feljavításával szintúgy szívesen.
Én magam viszont imádom a mákot!:-) (Például évek óta máktortát kérek a szülinapomra, és soha nem kapok, brühühü:-(
Fentiek miatt azonban nálunk elég rizikós mákosat készíteni, hacsak nem tudom épp szétosztogatni vendégeknek, vagy nem áldozom fel ismét magam az elfogyasztás érdekében.:-) Most úgy terveztem, hogy inkább majd szépen lefagyasztom. De nem került rá sor!:-))
A család ugyanis, a mákot rühellő apa, és a gyakran válogatós gyerek, csodák-csodájára mind a ketten nagyon szívesen ették! Pedig száraz volt!:-))))
Egy nagyon egyszerű receptről van szó, tipikusan az a féle, amikor mindent csak összeöntünk, és bármikor-bármivel kombinálhatunk.
Figyelem: rendkívül laktató! A kalóriatartalmáról meg ne is beszéljünk...!:-) Viszont rendkívül veszélyes, mert nagyon eteti magát!:-))
Ja, én még ráöntöttem kicsit a hétvégi csokikrémből is, úgyhogy ajaj, a kalóriák csak úgy pörögtek felfelé....


Bögrés mákos sütiHozzávalók (1 bögre = 2,5 dl):
1 bögre zabkorpa
1 bögre darált mák
1 bögre pehelymix/ natúr müzli
1,5 bögre mazsola
2 ek. búzacsíra
1,5 ek. őrölt szezámmag
1,5 ek. őrölt lenmag
1 cs. vaníliás cukor
2 ek. méz/ nádcukor (aki az alapreceptet használja, szerintem tehet bele 3 ek. mézet is)
Én tettem bele még 0,5 cs. megmaradt kandírozott narancs- és citromhéjat is, az sokat dobott az édes ízén.
 
tökmag
dió

Az összes hozzávalót vízzel masszaállagúra keverjük, sütőpapírral kibélelt tepsibe rakjuk. A tetejét dióval, tökmaggal bőven megszórjuk. 160 fokon kb. 45 percig sütjük. Idénygyümölccsel, vagy natúr, nyers almapürével tálaljuk.
Mi forralt bort ittunk hozzá, nyammm!:-)

Küldök Nektek egy kis tavaszt!:-)

Ők már a kertünkben leledzenek!:-)

2008. január 19., szombat

Csokikrém vegánosan

 
Bevallom, egy ideig azt gondoltam/ hittem, hogy a reform- és vegán kajákba nem igazán fér már bele a csoki...:-) Aztán ahogy egyre jobban elmerültem a hazai és főként külhoni, a témát érintő receptekben, örömmel szembesültem azzal, hogy az étcsoki használata bizony "megengedett"!:-)
Ez a mai próbálkozásom abból a célból is készült, hogy 1. a férjem ugye a gyerekkel együtt az utóbbi időben többszörösen nem igazán értékelte a szerintük száraz (azaz nem krémes-szaftos) sütijeimet - amik pedig igenis finomak voltak!:-) -, 2. másrészt pedig a férjemtől immáron lassan 7 éve azt hallgatom, hogy ő a kanalas-krémes édességeket szereti, és miért nem csinálok sokszor olyat?:-)
A recept egy olasz vegán blogról származik, és eredetileg a 'mousse au chocholat', azaz csokihab (?) nevet viselte. Azonban ízlelése után nem igazán fedeztem fel benne azt a bizonyos mousse-hatást, ezért átkereszteltem csokikrémre.
Kicsit keserű lett... Jó, persze, keserű csokiból készült, de mégis, valójában elég keserű lett... Pedig tettem bele nádcukrot is. Meg nem lett olyan habos... Utána is néztem, milyen az eredeti csokihab, és itt elég részletes leírást találva, szembesültem vele, hogy vagy sok tejszín, vagy tojás felverve van benne. Nos, ebben csak 3 ek. szójatejszín volt, amit nem igazán sikerült habbá vernem az iciri-piciri mennyiség miatt (vagy nem voltam elég kitartó?:-). Szóval, nem adnám fel, tovább kellene próbálkozni, de jó lenne tojás nélkül...
Férjem bevágta szerencsére, Babóca azt mondta "ez keselyű"/ keserű, én pedig a kettő között voltam félúton...:-) Fahéj ízesítésű amarántos gabonatallérral ettük, ahhoz jól ment.
Ha van valakinek már esetleg bevált tapasztalata vegán mousse ügyben, szívesen várom!:-)
Dolcevitánál találtok néhány ígéretes (bár "hagyományos") mousse receptet, gyönyörű fotókkal!
A Bűvös szakácsnál pedig az "eredeti" részletes elkészítését.

Csokikrém vegánosanHozzávalók (4-6, ám inkább 6 főre, mert nagyon tömény, ezért egészen kis adagos kelyhekbe érdemes tenni) :150 g étcsokoládé (én a DM-es Alnatura bio étcsokit használtam, ami 2006-ban "nagyon jó" minősítést kapott egy ökoteszten)
2,5 dl szójatej
3 ek. szójatejszín, olyan ami habbá is verhető
nádcukor ízlés szerint (én 5 teáskanálnyit tettem bele, de sztem kevés volt...)
1 vaníliarúd/ vagy 1 cs. vaníliás cukor

Olvasszuk fel gőzfürdő fölött a kis darabokra tördelt csokit. Közben forraljuk fel a vaníliával elkevert tejet, majd folyamatos kavargatás mellett adjuk a csokihoz. Amikor teljesen egynemű lett a krém, cukrozzuk ízlés szerint. Verjük fel habbá a szójatejszínt, a krémet vegyük le a tűzhelyről és adjuk hozzá a tejszínt jól elkeverve. Öntsük kelyhekbe a kész krémet és tegyük hűtőbe legalább 2 órára fogyasztás előtt.

Blogajánló: reformosodó bloggertársnő:-)

Ismét ajánlanék Nektek egy újabb blogot, az 'Édes kötelesség' személyében.:-) Kata most januárban indította bejegyzéseit. Annyit kell róla/ róluk tudni, hogy ő egy (két) kisgyermekes anyuka, aki családjával a szétválasztó diéta (vagy Testkontroll) híve, azaz a fehérjéket és a szénhidrátot nem fogyasztják együtt. Igaz, néha esznek húst - bár igen ritka, ahogy ebben a bejegyzésében is olvashatjátok -, de többségében inkább zöldséges ételeik receptje olvasható a blogon, sokszor úgymond reform-összetevők (pl. hajdina és társai) felhasználásával.
Jó olvasgatást!:-)

2008. január 18., péntek

Olaszos zöldségleves (vegán)

Azért csak olaszos, és azért nem 'minestrone', mert abba alapból belekerül valamilyen hüvelyes is, és ez itt kimaradt, illetve az olaszok nem valószínű, hogy beletennének összetördelt spagettit bármibe is...:-) Megszentségtelenítve ezzel imádott pastájukat.:) Én viszont itt Babóca kedvéért is elkövettem mindkét szabálysértést.:-)
Nagyon finom lett a leves, ismét valami, ami besorolható a Gyermek kedvencei közé, és ez nagy szó! (Mert ahogy végignéztem blogom termését, úgy átlagban jó, ha a főztöm 30%-a bekerül az általa is szívesen fogyasztottak közé...:-(. Az mondjuk más kérdés, hogy először csak a spagettit és a rizst volt hajlandó megenni a levesből, mondván a 'jépa'/répa nem kell, aztán némi figyelemelterelés után fel se tűnt neki, hogy eszi a répát, zellert és cukkinit... Tehát itt sem az ízzel volt alapvetően "gondja" ... És hát persze ebben a levesben van tészta + rizs is, ami ugyancsak gyerekcsalogató!:-)
Az eredeti recept a 'Gabonaételek' c. magyar szakácskönyvben fut 'Minestrone al pesto' címen, de én azt több dologban is módosítottam.

Olaszos zöldségleves
Hozzávalók (4 főre):
50 g barna rizs
50 g teljes kiőrlésű spagetti (pl. Barilla - Auchan, DM)
400 g hámozott paradicsom (konzervből pl. Mutti márkájú - Auchan)
3
sárgarépa
2 cukkini
(januárban nem veszek már egy ideje cukkinit, de most a heti biozöldséges csomagunkba ezt pakolta a szállító, így adottság volt...)
1 zeller
1 vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1-1 csipet oregánó, bazsalikom, kakukkfű, rozmaring
(most csak szárított volt itthon)
1 ek. vegamix
1,5-2 ek. fűszersó
3 ek. olívaolaj

Az apróra vágott hagymát az olívaolajon megpirítjuk félig, majd hozzáadjuk a karikákra vágott sárgarépát, és a csíkokra vágott zellert. Beleöntjük a paradicsomot, fűszerezzük a megadott fűszerekkel, és a zúzott fokhagymával. Felengedjük kb. 1,2 l vízzel, beletesszük a rizst és felforraljuk. 10 percig főzzük közepes tűzön, majd, beletördeljük a spagettit és hozzáadjuk a szeletekre vágott cukkinit. Készre főzzük kb. 15 perc alatt, ha szükséges ízesítjük még.

Tipp: az eredeti recept fejenként 1 ek. pesztót is írt a tálaláshoz, de nekem az valahogy nem illett bele. Sajtevők megszórhatják parmezánnal is.

Kókuszos-málnás zabkása (vegán)

Íme ismét egy reggeli kása, amit méltán betehetünk a családi, és legfőképp Babóca kedvencei közé!:-) Nagyon jól sikerült, egy jó nagy adaggal bevágott belőle!:-) A korábbi málnás-mákos köles után íme a málnás-kókuszos verzió:-).

Kókuszos-málnás zabkása
Hozzávalók (2 főre!):
5 púpozott ek. (apró szemű) zabpehely
1 nagy marék (fagyasztott) málna (muszáj néha már a fagyasztóba is nyúlni, mert kezd elég uncsi lenni az alma...)
1 marék bio kezeletlen mazsola
szm. ásv.víz + növényi tej fele-fele arányban (én éppen vaníliás szójatejet használtam
1-2 ek. kókuszreszelék

A zabpelyhet egy lábasba szórjuk, felöntjük a tejjel és ásványvízzel (amúgy azért is használok fele-fele arányban folyadékot, mert 1. így nem lesz olyan édes, 2. költséghatékonyabb:-), majd amikor forr, beleszórjuk a mazsolát és visszavesszük takarékra. A vége előtt néhány perccel beletesszük a málnát. Tálakba kanalazva megszórjuk (elkeverjük) a kókuszreszelékkel.
Édesíteni nem kell, mert elég édes lesz így is, max. ha natúr tejet használtunk, a málna savanykás íze miatt egy kis mézet, vagy egyéb édesítőt (agave, vagy juharszirup) tehetünk bele.

2008. január 17., csütörtök

Téli saláta (vegán)

Nem is olyan régen, egy családi ebéden megkérdezte valaki, hogy ha én úgymond olyan "nagy vegás" vagyok, hogyhogy nálunk a vendégek szinte sose kapnak salátát, illetve én se szoktam annyira propagálni saláta-recepteket...:-) Talán nem szeretem a salátát zöldevőként...?!
De-de, a salátát nagyon szeretem, csak ne nekem kelljen elkészíteni!:-))
Amúgy azért is csinálok ritkán, mert 1. amikor vendégeket várok, összeteszem a két kezem, ha időre elkészülök a főfogásokkal + desszerttel, nemhogy még saláta is...!:-), 2. valahogy mindig is rühelltem a reszelést, apróra vagdalást leginkább időigényessége miatt...! Pedig ha készen elém tennék, akkor enném én szívesen akár minden nap!:-) Ja, és a 3. hogy télen talán a legnehezebb a fellelhető alapanyagokból (és itt nem a szezonon kívüli paradicsomra és társaira gondolok!), igazán frisset és finomat csinálni (nekem:-). Ja, és akkor még a 4. hogy baromira nincsen még igazi rutinom a "csak-úgy-ízesítsd-meg-kedved-szerint" ízesítésekben, ezért valahogy sose sikerül olyan igazán ízesre...:-) Na, ezt jól megaszontam.:-))
Szóval, tegnap mégis belevágtam egy egyszerűnek, szezonálisnak és igen költségtakarékosnak ígérkező salátába.
A hozzávalók közt szerepelt fekete retek is... Nos, aki reszelt már frissen feteke retket, az tudja, hogy irgalmatlan büdös tud lenni... Olyannyira, hogy nálunk ez oda vezetett, a férjem közölte 1. kitagad, ha ezt sokáig tárolom itt, 2. megkóstolni meg aztán végképp nem hajlandó a kész salátát... Ma egyébként megkínáltam egy betérő ismerősünket (abszolút antireform-kajás egyén:-), aki elsőre a szag miatt ugyancsak hátrált, de aztán kértem, csak egy kiskanálnyit egyen belőle, és ha nem kell, azonnal adja vissza. Nos, még háromszor szedett belőle...!:-)
Tényleg finom lett, de mondjuk nem (kis)gyerek-barát kaja, mert enyhén csípős íze miatt nem igazán a gyerekek íz- és szag-világa.:-) Babóca persze rögtön közölte, hogy "ezt anya eszi!", és hát ugye apa fintorgásai mellett nem is vártam más tőle... Ők ketten a rántott csirke+rizs kombináció mellett döntöttek...
Én falafel golyókkal (mea culpa, dobozos porból..., hja, ilyen is előfordul néha), párolt rizzsel, ma füstölt tofu csíkokkal kínáltam, a saláta tetejét pedig meghintettem lucernacsírával. Na, a csírák világa is még egy olyan terület számomra, amivel nem sok mindent tudok kezdeni, egyelőre csak eszem időnként, de még nem túlzott lelkesedéssel... Azt tudom viszont, hogy a lucerna-csíra B-vitamin tartalma nagyon magas, ami a vegásoknak külön jó!
A fekete retekre amúgy anyám bevált tippje (de csak ma tudtam meg:-), hogy a lereszelt retket sózzuk be, takarjuk le egy tányérral, és pihentessük min. 40 percig. Utána felhasználás előtt nyomkodjuk ki. Szerinte ez szinte teljes szag- és csípős íz-mentesítő eljárás.:-)
"A fekete retek vitamintartalma egyébként többnyire háromszorosa a fehér fajtáknak. Magas ásványianyag-tartalmának köszönhetően lúgossága folytán segít az egészségtelen anyagcseretermékek eltávolításában és ezáltal a gyógyulásban is. Különösen magas káliumtartalma miatt vízhajtó hatású, segít a felgyülemlett víz eltávolításában. "

Az eredeti receptet D. Karácsony Irén: A reformkonyha örömei c. könyvéből vettem, de némiképp vegánosítottam, illetve módosítottam annyiban, hogy kihagytam belőle az almát (gyümölcsöt a zöldséggel továbbra sem szívesen párosítok főként Testkontrollos tapasztalataim miatt...).
Ez a saláta összességében amúgy egy téli vitaminbomba!

Téli saláta
Hozzávalók (4 főre):
1 egész cékla (közepes méretű)
1 egész feketeretek (közepes méretű)
1 jó marék savanyú káposzta
0,5 fej hagyma (én ezt kihagytam, mert mostanában ég a gyomrom tőle)
natúr szójajoghurt
Veganéz (vegetáriánus majonéz, DM-ben is kapható)
A tisztára súrolt céklát és retket nagy lyukú reszelőn lereszeljük (én meghámoztam mindkettőt, mert nem biót vettem). A savanyú káposztát egészen apróra vagdaljuk, a hagymát szintén. Az egészet jól összekeverjük, és ráöntjük a veganézzel elkevert joghurtot. Azonnal fogyasztható, de másnap még finomabb.

2008. január 15., kedd

Zöldcitromos-kókuszos keksz (vegán)

Nos, ez ismét egy olyan süti, ami szerintem, nagyon finom lett!:-) Eredetileg Babócával együtt sütve neki szántam volna uzsonnasütinek, de amikor elkészült, belekóstolás után kiköpködte, mondván "molyzsás" azaz morzsás, és innentől kezdve nem is volt hajlandó többet enni belőle...:-(( Apa belekóstolt, majd "Aha, tényleg jó, de tudod, hogy én valójában nem nagyon szeretem a kekszeket...". Így aztán az egész dobozzal megint rám maradt... Még jó, hogy csak 12 darab lett belőle, mert még így is egy hétig majszolgathattam... (viszont az eltarthatósága úgy 2 nap, mert utána eléggé kiszárad. Az első 2 nap viszont nagyon finom omlós!). Csoda, hogy lassan fogyókúráznom kell?:-) Pedig a zöldcitrom és kókusz együtt nagyon finom! A recept 'Dreena Burton: Vive le Vegan!' c. családi szakácskönyvéből való.

Zöldcitromos-kókuszos keksz
Hozzávalók (10-12 darab nagyobb méretű kekszhez):
1 csésze = 2,5 dl
1/4 csésze kókuszreszelék
1/4 csésze + 2 ek. finomítatlan cukor
1-1,5 tk. reszelt zöldcitrom (lime) héj
1/4 tk. tengeri só
1,25 csésze teljes kiőrlésű búzaliszt
1 tk. foszfátmentes sütőpor
1 tk. szódabikarbóna
1/3 csésze juharszirup (vagy méz)
2,5 ek. frissen facsart zöldcitrom (lime)-lé
1 tk. vaníliakivonat (vagy őrölt vaníliarúd)
1/4-1/2 tk. kókuszkivonat
(én ezt elhagytam)
1/4 csésze
hidegen sajtolt repceolaj (akkor épp napraforgóolajjal csináltam)

Melegítsük elő a sütőt 175 fokra. Egy tálban keverjük össze a kókuszt, a cukrot, a citromhéjat, a sót, majd szitáljuk bele a lisztet, a sütőport és a szódabikarbónát. Az egészet jól vegyítsük el. Egy másik tálban keverjük jól össze a juharszirupot a citromlével, a vaníliával, a kókuszkivonattal, és a repceolajjal. A lisztes keverékhez adjuk hozzá az olajosat, és jól kavargassuk el. Egy sütőpapírral kibélelt tepsire tegyünk evőkanálnyi masszahalmokat és lapogassuk el kicsit. Süssük 11 percig, amíg enyhén aranysárga lesz a teteje (ha sokkal tovább sütjük, kiszárad a belseje). Hagyjuk hűlni még 1 percig a tepsiben (hogy ne száradjon ki), majd egy lapát segítségével tegyük át sütőrácsra.

Röszti (szója)tejszínes káposztával (vegán)

Íme egy tipikusan téli, idényzöldségekből álló, költségtakarékos vacsora!:) A recept a "Vegetarian Basics" c. könyvemből származik, némiképp vegánosítva. A röszti része nagyon finom lett, azt percek alatt el is pusztította a család.:-) A káposztás részbe Babóca "természetesen" bele sem kóstolt, Apa viszont Anyával együtt jóízűen elfogyasztotta.:-)

Röszti szójatejszínes káposztával
Elkészítési idő: jó 1 óra, a hűlés- és pihentető idők nélkül
Hozzávalók (2 főre!):

A rösztihez
500 g burgonya (JAVASOLT MÁR ELŐZŐ NAP MEGFŐZNI!)
néhány ág kakukkfű
só, bors
2 ek. tisztított vaj/ ghí (én bevallom, sima növényi margarint használtam)
A tejszínes káposztához

1
darab kelkáposzta, kb. 300 g-os (én sima fejes káposztával csináltam)
1 kis vöröshagyma
1 kis sárgarépa
1 ek. olívaolaj
1 tk. teljes kiőrlésű búzaliszt
bő 1/8 l zöldségleves
100 g (szója)tejszín
só, bors
1/2 cs petrezselyemzöld

A krumplit héjastól kb. 20 perc alatt nem túl keményre főzzük. Leöblítjük és fontos, hogy másnapig pihentetjük! (Bevallom, én ezt kihagytam, és csak reggelről-estére pihentettem, de így is jó lett.:) Másnap meghámozzuk és durvára reszeljük. A kakukkfüvet megmossuk, lerázogatjuk, a leveleit leszedjük. Összekeverjük a krumplival, sózzuk, borsozzuk.
Egy lehetőleg fedős serpenyőben felolvasztjuk a vajat, belekeverjük a krumplit és a fakanállal laposra nyomogatjuk. Letakarjuk egy lefelé fordított, hasonló méretű tányérral és gyenge tűznél 30 percig sütjük, amíg finom ropogós kérge lesz a rösztinek.
A kelkáposztát közben megtisztítjuk, először csíkokra, majd kis darabokra vágjuk. A répát és a hagymát felaprítjuk. Az olajat egy lábasban felforrosítjuk, a hagymát és a répát megpároljuk benne. Hozzákeverjük a káposztát, 2-3 percig együtt sütjük. Rászórjuk a lisztet, megforgatva kicsit pirítjuk. Felöntjük a zöldséglevessel, rátesszük a fedőt és a káposztát 15-20 percig pároljuk.
A rösztit egy tányérra csúsztatjuk, és a még sületlen felével lefelé fordítva viszzaügyeskedjük a serpenyőbe, a maradék vajat hozzáadjuk és még 10 percig sütjük. Most már a "tányérfedő" nélkül.
A tejszínt a káposztához adjuk, sózzuk, borsozzuk. Az apróra vágott petrezselyemlevélkéket is belevegyítjük a káposztába. A rösztit, mint egy tortát szeletekre vágjuk, és a káposztával tálaljuk.

Megjegyzés: a rösztit természetesen 4 főre is lehet készíteni, de akkor a dupla mennyiséget javasolt két külön serpenyőben egyszerre sütni (több mint 500 g krumpli ugyanis nem fér bele egy serpenyőbe).

2008. január 14., hétfő

Tönkölyös márványkuglóf (ovo)

Úgy látom, az elmúlt héten nem csak nálunk, hanem másoknál is kalácssütés zajlott:-) (pl. Maci, Piszke). Az én verzióm egy tönkölyliszttel és repceolajjal készült márványkuglóf. Az eredeti verziót egy német, egészséges táplálkozással foglalkozó havilap, a VIVA! oldalairól vettem, amiben éppen a különféle olajokról indult egy sorozat. A januári számban a repceolaj volt az első fellépő.
Erre a magazinra egyébként tavaly ősszel bukkantam egy újságosnál és szerintem nagyon jó!!:) Vannak benne húsos receptek is (de azok is egészséges verzióban), és egy külön fejezet vegásoknak minden hónapban. Ezen kívül sok érdekes, lényegretörő cikk az egészséges táplálkozás egyes részleteiről. Nálunk olyan Inmedio újságosoknál lehet kapni, ahol sok idegen nyelvű lapot is árulnak (én pl. a Váci u.-ban leltem rá). 895 Ft és legközelebb január
28-án jelenik meg. Szóval, németeseknek szerintem érdemes belenézni!:)

Visszatérve a kuglófra, szerintem, és a házon kívüli kóstolók szerint finom lett. A repceolaj enyhén diós ízt is kölcsönzött neki. A házon belüliek, mint Férj és Gyermek, viszont nem igazán fogyasztották, mondván nem krémes, leveses süti, hanem száraz.... Babóca pl. azt mondta miután belekóstolt: „Ezt anya eszi!”:) Egy kekszet is csináltam az elmúlt napokban, ami ugyancsak hasonló sorsra jutott, úgyhogy egy időre hanyagolom a „száraz” sütik készítését…:)
Formailag kicsit amorf lett a kuglóf, mert életem első kuglófjaként nem elég alaposan kentem el a tésztát, és a formából kifordítva nem állt meg igazán, mert a másik fele nagyon felfújódott. Úgyhogy nem „felborítva” tálaltam.:)
Legközelebb szerintem kipróbálom Vera
narancsos tönköly-kuglófját, amikor pl. vendégeink lesznek és nem kell megint nekem mindet megennem (mert különben győzzek fogyókúrázni…:)

Tönkölykuglóf márványosan
Hozzávalók:
4 tojás (én ezt 2 tojás + 2 ek. szójalisztre módosítottam, mert nagyon sok tojást ettünk az utóbbi időben…)
200 g nádcukor (nálam ez 100 g mézre módosult, de figyelmen kívül hagytam, hogy viszonylag sok keserű kakaópor is került bele, így legközelebb min. 150 g mézet használnék)
2 cs. vaníliás cukor (vagy kávédarálóban megőrölt vaníliarúd)
250 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt
2 cs. bio vaníliapuding (pl. DM Alnatura termék)
Összehasonlításképp a dr Oetker vaníliapuding összetevői: kukoricakeményítő, kristályvanillin, aromák és ételszínezők!
A DM Alnatura: kukoricakeményítő
, vaníliakivonat, Bourbon vanília)
1/2 cs. foszfátmentes sütőpor
150 ml hidegen sajtolt repceolaj
4 ek. keserű kakaópor
2 ek. tej (én rizstejet használtam)

A tojást a cukorral, a vaníliával és 6. ek meleg vízzel mintegy 7 percig keverve a robotgéppel fehér habbá verjük. A lisztet a pudingporral és a sütőporral levegyítjük, a tojáshabra szitáljuk, és óvatosan belekeverjük. Hozzáadjuk a repceolajat is (ez egy kis időbe beletelik, amíg az olajat a lisztes masszával egyenletesen elvegyítjük). A tészta felét egy kizsírozott kuglófformába öntjük (22 cm átmérőjű). A kakaót a maradék tésztára szitáljuk és a tejjel elkeverjük. A sötét tésztát is a formába kenjük és egy villával spirálos csíkot húzunk a formába, hogy keveredjen a két színű tészta. 180 fokra előmelegített sütőben (gázsütőnél 2-3-es fokozat, légkeverésnél 160 fok) az alulról második sínre tesszük és 15-50 percig sütjük. A végén a süteményt 15 percig a formában pihentetjük, majd sütőrácsra kiborítva hagyjuk kihűlni. Egy kis porcukorral, vagy kakaóval elkevert porcukorral meghintve tálalhatjuk.

2008. január 13., vasárnap

Újabb vegás bloggertárs: Zöldalma

Igen-igen, egyre többen vagyunk napról-napról, kérem!:-)
Íme egy újabb lakto-ovo vegetáriánus blog: Zöldalma blogja.
Az igényes kivitelű lapot Zöldalma párja készítette nagy gondossággal, Zöldalma pedig sok szeretettel ajánlja receptjeit az érdeklődők figyelmébe!:-)
Kukkantsatok be Ti is!:-)

2008. január 12., szombat

A magyarok 53-54 százaléka vásárol bioélelmiszert

Az alábbi cikkben említett százalék számomra elég hihetetlenül magasnak tűnik, de legyen így, és éljen!:-)
A legkedveltebb bioélelmiszerek a zöldség, gyümölcs és tojás Magyarországon, ami megegyezik az uniós átlaggal. Amíg azonban az EU-ban a fogyasztók csaknem kétharmada vásárolja kisebb-nagyobb rendszerességgel a három termékcsoport biováltozatát, addig Magyarországon csupán 53-54 százalék ez az arány.

A Nielsen piackutató vállalat 46 országban, az internethasználók körében végzett felméréséről szóló közlemény szerint a legtöbb magyar saját egészsége érdekében vásárol kisebb-nagyobb rendszerességgel bioterméket. A közlemény szerint világszerte egyre többen kedvelik a biotermékeket, de magasnak tartják azok árát. A biot nem vásárlók közül minden második válaszadó a drágasággal indokolja tartózkodását.
A megkérdezett internethasználók 48 százaléka azért vesz biotermelésből származó enni- vagy innivalót, mert egészségesebbnek tartja. Ebből a szempontból legnagyobb aránnyal a görögök és a spanyolok, illetve a lengyelek vezetnek. A magyar 51 százalékos mutató szintén meghaladja az európai átlagot.
Második leggyakrabban említett fő szempont a gyerekek egészsége. Itt a magyarok tartják az Európa-rekordot, mivel a válaszadók 26 százaléka említette ezt az okot. Az európai átlag 16 százalék.

2008. január 11., péntek

Babóca fényképezett:-))


Ezzel a fotóval búcsúznék is a hétvégére, jó sütést-főzést, pihenést kívánva Mindenkinek!:-)

Babóca tegnap magához kapta a fényképezőt, a teraszajtóhoz vonult, majd közölta, "Á-Baba fényképez". Nem igazán vettem komolyan, de aztán este, amikor letöltöttem az új képeket, döbbenve tapasztaltam, hogy van egy ismeretlen fotó is a többi közt. Ezek szerint mégis csak fényképezett!:-) A kis 2éves mindenség!:-))

Vaníliás-barackos rizskása (vegán)

Jó-jó, tudom, már megint kása, de muszáj leírnom, mert különben elfelejtem.:-)
Szóval, ez is nagyon finom lett, Babóca egy egész müzlistálkával bevágott belőle, és a maradékot még délután uzsonnára is nagyon szívesen ette!:-)
Lehet rizzsel is készíteni, én itt rizspelyhet használtam, mert az gyorsabban megfő, és amikor reggel nagyon éhes a gyerek, gyorsan kell cselekedni.:-)

Vaníliás-barackos rizskása
Hozzávalók (2 főre):
5-6 ek. rizspehely
vaníliás szójatej (nem mértem le, csak úgy szemre vettem)
szénsavmentes ásványvíz (én általában a kásákat mindig ezzel csinálom, nem csapvízzel)
2-3 darab kénezetlen aszalt sárgabarack, apró darabokra vágva (főzés közben jelentősen megduzzad, ezért jobb picire vágni)
A rizspelyhet felöntjük fele-fele arányban annyi szójatejjel és vízzel, ami éppen ellepi, majd főzni kezdjük. amikor felforrt, visszavesszük takarékra, beletesszük a barackot és addig főzzük, amíg megpuhul a rizspehely. Időközben pótolhatjuk egy kis vízzel az elpárolgott folyadékot. Nem túl szárazra, inkább közepesen folyósra szoktam csinálni.
Édesíteni nem kell, mert a vaníliás szójatej általában magában is cukrozott nádcukorral!

Gabonasonkás rakott krumpli (ovo)

Ja, kérem, ritkán, de nálunk is előfordulnak egyszerű étkek, főleg amikor a háziasszonynak nem annyira van kedve főzni.:-)) Bár épp Verával tárgyaltuk ki a minap, hogy a saját tapasztalataink szerint a gyerekek általában nem annyira értékelik a túlzott kreatívkodást a konyhában.:-)


Nos, ez egy olyan étel lett, amit Babóca háromszor megismételt egy napon belül, saját kérésre!:-) Noha húsmentes korom óta mostanság nem annyira ettem rakott krumplit, ez teljesen felidézte bennem a régi ízek emlékét. Nagyon finom lett, még a férjem is többször repetázott belőle!:-)


A húshelyettesítéshez itt egy "Gabonagömböc" nevű terméket használtam, ami a kötözött sonkára hasonlít formában és illatban teljesen, bioboltban vettem. Összetevői búzaliszt, víz, fűszerek és szójaszósz. Ízre mondjuk nem éreztem túl ízesnek, sőt, viszont a rakott krumplihoz nagyon jól passzolt. Nem olcsó, bevallom (20 dkg = 600 Ft), viszont Babócának is nagyon ízlett. Alapban füstölt gabonakolbászt használva hús helyett, még ízesebbé tehető az étek. Tojás nélkül is készíthető.

Ez lenne a Gabonagömböc:


Gabonasonkás rakott krumpli (ovo)
Hozzávalók (3-4 főre):
kb. 1,5 kg krumpli 4 db tojás
100-150 g gabonasonka, felkockázva (vagy gabonakolbász, felkarikázva)
2 pohár natúr szójajoghurt
némi növényi tej (én rizstejet használtam)
1 ek. teljes kiőrlésű búzaliszt
1 ek. fűszersó
natúr só
3-4 ek. olívaolaj

A krumplit és a tojást megfőzzük, a "sonkát" felkockázzuk. Egy kizsírozott tűzálló tál aljára helyezünk egy réteg krumplit, kicsit megsózzuk, rá egy réteg tojás, gabonasonka, majd a fele a mártásnak.
A mártáshoz összekeverjük a joghurtot a liszttel, a fűszersóval, és annyi tejjel, hogy közepesen sűrű legyen.
Újabb rétegek, legfelülre krumpli kerüljön, amit meglocsolunk néhány evőkanál olívaolajjal, hogy ne legyen olyan száraz. Lelocsoljuk a maradék mártással, betesszük 200 fokra előmelegített sütőbe és kb. 25-30 percig sütjük, amíg megpirul kicsit a teteje.

Banános quinoa-kása (vegán)


A héten nagyon belelendültem a kásák kísérletezésébe, úgyhogy íme egy újabb verzió.

A quinoa (ejtsd: 'kinva') fehérjetartalma mintegy a húséval egyenértékű, ezért fontos vegás gyerekeknek! A kész kása állaga kicsit a köleshez hasonlított, ezért némiképp leturmixoltam Babócának, nehogy belekössön a kis magocskák rágnivaló állagába...:-) Elsőre bizalmatlankodott némiképp, de a banán felkeltette az érdeklődését, és utána már nagyon szívesen ette.:) Amúgy tényleg nagyon finom lett!:-)


Banános quinoa-kása
Hozzávalók (2 főre):
100 g quinoa
100 ml növényi tej (én rizstejet használtam)
100 ml víz
1-2 db (lehetőleg) bio banán
kis fahéj

A szitán, hideg vízben alaposan átmosott quinoa-t feltesszük főni a vízzel elkevert tejjel. Amikor forr, beletesszük az átmosott mazsolát, visszavesszük takarékra, és jó 15 percig főzzük. Közben ha úgy látjuk, nagyon elpárolgott volna a folyadék, felönthetjük még egy kis vízzel-tejjel, ameddig majdnem ellepi. Közben a banánt felkarikázzuk - vagy kicsiknek villával össze is törhetjük -, és a tetejére öntjük a kész kását. Banánkarikákkal és egy kics fahéj-szórattal díszíthetjük.

2008. január 10., csütörtök

Vegán pizza gombásan

Igen, igen, pizza sajt nélkül!:-) Az úgy volt, hogy mi nagyon szeretjük a pizzát! A péntek este pedig immáron tradicionálisan pizzaevős nappá vált. Eddig rendeltük, ugyanis találtunk egy pizzériát, ahol lehet teljes kiőrlésű lisztből is kérni a pizzát + nem kértem rá sajtot sem, így ez volt az én pizzám. A fiúk ragaszkodtak a hagyományos verzióhoz, így hetente egyszer ők is "élvezhetik" a fehér liszt csodáit:-)). Babócánál ez már olyan rituálévá vált, hogy az utóbbi időben már hétfőtől kezdve kérdezgeti "mikor jön a pizzás bácsi?":-)). Amikor pedig becsönget, rohan az ajtóhoz, Hogy "Ánó-Baba behozza a pizzát meg a palintát" (mert palacsinta is kerül mindig mellé:-), majd fizetés után keményen egyensúlyozva felküzdi a hozzá képest hatalmas dobozt az asztalra.:-) Nagyon édes!:-))

Szóval, mindig jóízűen ettük ennek a pizzériának a produktumát, aztán az utóbbi időben egyre inkább kezdte megfeküdni a gyomrunkat a férjemmel. Gyanítom, hogy olyannyira elszoktunk a fehérlisztes termékektől, hogy az okozhatta...
Egyre inkább érett a saját készítésű!:-) Már jóideje dédelgettem ismét egyik vegán könyvem receptjét, ami próbára várt.
Én nem fértem bele az időbe, ahogy pl. Fűszeres Eszter, aki pizzarendelésnyi idő alatt sütötte meg a sajátját, de szerintem ez csak az én nem elég pörgős tempómnak tudható be.

Tapasztalat: a pizza nagyon finom lett, még a férjem is úgy véleményezte, hogy "Ejha, pedig teljes kiőrlésű!":-) Baromi laktató, mi fejenként 2-3 szelettől teljesen elteltünk. Babóca meg sem kóstolta, mert a fent leírtak alapján ő olyan szinten ragaszkodik a kis pizzás bácsis rituáléjához, hogy amikor meglátta, közölte, "Ez anya pizzája!".:-)) Nem is akarom elvenni tőle ezt a boldogságot, hetente egyszer nem lesz tőle semmi baja!:-)

A sajtot helyettesítő tofu a szójatejszínnel elkeverve nagyon finom krémes állagot adott, de nekem kicsit sok volt rajta a tofu, legközelebb max. a megadott mennyiség 3/4-ét tenném rá!
26 cm-es kapcsos tortaformát használtam a sütéshez, de így nekem még kicsit vastag volt a tésztája, mert én az "igazi", vékony tésztájú és ropogós pizzát szeretem... Nagyobb formám viszont nincs.:-)


Vegán pizzaHozzávalók:

A tésztához250 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt
150 ml víz
1 tk. szárított élesztő
2 ek. szójaliszt
1 ek. fűszersó
25 g meleg növényi margarin/ kókuszzsír
1 ek. olívaolaj

A pizza tetejére
1 ek. olívaolaj
100 g paradicsompüré
1 tk. pizzafűszer (
én olaszos fűszerkeveréket használtam) 
100 g gomba
1 tk. oregánó
némi fűszersó
200 g paradicsomkonzerv (pl. Mutti márkájú), ebből a kockázott paradicsomos (nyáron friss paradicsom)
1 ek. pizzafűszer

"Sajt"-feltét
250 g natúr tofu (ehelyett legközelebb max. 150-180g-ot használnék) 
100 ml szójatejszín
1 tk. tengeri só
1 tk citromlé

A pizza-alap hozzávalóiból a meleg vízzel tésztát gyúrunk, egy olívaolajjal kikent kapcsos tortaformába nyomkodjuk a kezünkkel, kis peremet formázva. A tészta tetejét olívaolajjal és a paradicsompürével megkenjük. A gombát vékony szeletekre vágjuk, és az összes hozzávalót a fent megadott sorrendben egyenletesen a tésztára helyezzük.

A sajtfeltéthez a tofut az ujjaink közt szétmorzsoljuk, a szójatejszínnel, sóval, citromlével elkeverjük és egyenletesen eloszlatjuk a pizza tetején. 200 fokon 30 percig sütjük.

Tipp: idény szerint különféle zöldségeket tehetünk a tetejére, nyáron pl. paprika-csíkokat és cukkinikarikákat is.

2008. január 9., szerda

Vegás családbarát szálloda Olaszországban


Bizony-bizony, lassan tervezhetjük a nyári nyaralásainkat!:-)) Hiszen alig 2 hónap és itt a Húsvét (idén ráadásul elég korán, már március végén itt lesz!:-) Mondtam is a férjemnek minap, hogy amennyiben a karácsonyi menüket már október végén gyűjteni kezdtem, 2 hét, és nekiállhatok a húsvéti menü terveinek!:-)))
Utazási irodás koromban ilyenkor január közepén már lezártuk a nyári katalógusok összeállítását és készültünk a márciusi Utazás Kiállításra!:-)
Kedveltebb helyekre, zsúfoltabb időszakokra (Ny-Eu.-ban az augusztus!) amúgy is érdemes már január-februárban befoglalni, és ilyenkor még akár kedvezményeket is lehet kapni.
Szóval, íme egy tipp Olaszországra:
Ez kérem egy olyan szálloda, ahova nagyon jó lenne eljutni egyszer...!
Egy olasz vegás blogtárs töltött itt néhány napot az ünnepek alatt és ódákat zengett róla, főleg a gasztronómiájáról!
Íme:
A szálloda egy nagyméretű saját biokerttel rendelkezik, a különböző fogásokban felszolgált zöldségek nagy részét innen veszik. A rendelhető ételek jelentős részét szezonális alapanyagokból készítik, szedret és málnát a süteményekhez szezonban a legtöbbször a közeli erdőkben szedik, a teljes kiőrlésű kenyeret helyben sütik, a szejtánt házilag készítik, a friss alpesi sajtokat a környék gazdáitól szállítják, és az étkezés során megannyi helyben szedett, szárított gyógynövényekből készült teát kínálnak!
Igényelhető menük:
- lakto-ovo vegetáriánus
- vegán
- makrobiotikus!
Nem rossz, igaz?:-) Mikor lesz nálunk ilyen hotel?...
HOTEL MIRAMONTI***
Az olasz Családbarát hotelek szövetségének tagja.
Paraméterek:
Elhelyezkedés: a szálloda Észak-Olaszországban, a Ligúr-tengerpart közelében az Alpokban, Genovától kb. 130 km-re található, Frabosa Soprana nevű településen.
Az Alpoktól körülvéve, egy kisebb völgyben, közel 10.000 m2 saját parkkal.
Budapesttől sajna elég messze van, a Michelin kalkulátora szerint 1.150 km (ebből 940 km autópálya), ami kb. 12 óra utazás autóval (pihenők nélkül).
A szálloda: nem túl nagy, 47 szobás (számomra ez előny legtöbbször). Közel 50 éve családi tulajdonban van, mára már a család több generációja is a szállodában dolgozik (igazi hoteldinasztia, ami barátságossá teszi és biztosítja, hogy ügyelnek a részletekre!).
Szolgáltatások: étterem, teniszpálya, boccia-pálya, gyerekmegőrző, mini-ovi, gyerekprogramok.
Kirándulási lehetőségek: hegymászás, gyalogtúrák, kerékpártúrák.

Nem rossz, igaz?:-) Mikor lesz nálunk ilyen hotel?...

Blogajánló kenyérsütőknek!:-)

Fotó: Ye olde bread blogge

Figyelem-figyelem!:-)
Íme egy aranyértékű angol nyelvű, kizárólag (KENYÉR)SÜTŐS blog!
'YE OLDE BREAD BLOGGE'
Szívből ajánlom mindazoknak, akik már, vagy még nem sütnek otthon kenyeret, kalácsot, zsemlyét és társait!
A minap bukkantam rá egy olasz blogon keresztül, és szerintem tök jóóó!:-)
A Németországban élő matematikus Nils (neve és a blogcím alapján talán skandináv származású?...) három évvel ezelőtt kezdett kenyeret sütni, és azóta csak gyártja és gyártja.:-)
Számomra pozitívum, hogy elég sok teljes kiőrlésű és magos receptje van, a fotói pedig nagyon ízletesek!:-) Amúgy elég fiatal a blog, ha jól láttam, mindössze tavaly októberben indult, de már most is sok hasznosság olvasható.
Van egy "Hungarian baking" című témakör is, ahol eddig egy élesztős "magyar" süteményt sütött, bár én bevallom, annyira nem tudtam beazonosítani...:-)
Aki pedig szeretne bogarászni további kenyérsütős külföldi blogokban, Nils blogajánlójában megannyi címet talál hozzá.

Jó sütögetést!:-)

2008. január 8., kedd

Kamut búzás bableves (vegán)

Ez egy nagyon finom, könnyen elkészíthető, alapvetően paradicsomos ízű télies leves, melynek fő alapanyaga a kamut búza. A rengeteg különböző fajta fűszer kavalkádja isteni ízt kölcsönöz neki!
A recept ismét a Vive le Vegan! c. családi vegán-szakácskönyvből származik.
A búza főzés után is kissé rágós marad, amit én külön szeretek valamiért:) (gyerekkoromban pl. külön csíptem a tejbegrízben, vagy főzelékhabarásban maradt csomókat is:-))).
Amire viszont javasolt figyelni, a bab, azaz jól beáztatott, nem túl régi babot használjunk! Én ezzel nem kissé megszívtam, és jó sokáig kellett főznöm a levest...:-(
Babóca "természetesen" nem komálta túlzottan:-(, mert 1. a hüvelyeseket rágni nem nagyon szereti, 2. a leturmixolásos kísérlet után pedig maradt a lében némi babhéj, amit ismét kiköpköd... Ja, elég válogatós....
Tápanyagértékét illetően: GABONA + HÜVELYES = teljesértékű FEHÉRJE, ami a vegás/vegán (gyerek)étrendben külön fontos a fehérjebiztosítás szempontjából!

Kamut búzás bableves
Hozzávalók (7-8 főre!):
1 csésze = 2,5 dl
1,5 ek. olívaolaj
2,5 csésze vöröshagyma, felaprítva
2 csésze zellergumó, felkockázva
1 csésze zellerszár, felaprítva
3/4-1 tk. tengeri só
frissen őrölt fekete bors
1 ek. köménymag
1-2 tk. koriander mag
3/4 tk. kapormag
1 tk. mustármag
3/4 csésze kamut búza
780 ml felaprított paradicsom (konzerv)
2 csésze zöldségleves
2 csésze víz
2 babérlevél
400 ml konzerv kidney bab (megmosva és lecsöpögtetve)
1,5-2 csésze megfőzött adzuki bab (vagy más kis szemű bab)
Közepes lángon melegítsük fel egy fazékban az olívaolajat. Adjuk hozzá a hagymát, a zellert, a sót, borsot, köménymagot, koriandert, kapormagot, mustármagot és a kamut búzát. Keverjük jól össze fedjük le, és főzzük 5-7 percig, időnként megkavarva; vegyük kisebb lángra, ha a hagyma esetleg már kicsit leragad. Miután a hagyma megpuhult, adjuk hozzá a paradicsomot, a zöldséglevest, a vizet és a babérlevelet. Jól átkeverjük és felforraljuk. Forrás után takaréklángra vesszük, lefedjük és kb. 50 percig főzzük. Hozzáadjuk a kétféle babot, átkeverjük, lefedjük és még 15-20 percig, vagy valamivel tovább főzzük, amíg a búza puha, de rágós marad. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk.
Tipp: használhatunk más gabonát is a kamut búza helyett, de akkor a főzésidőt aszerint módosítjuk. Pl. vadrizs esetén 10-20 perccel kevesebb, barna, vagy basmati rizs használatánál pedig akár 30 perccel is megrövidülhet.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...